Tükör által világosan...

Fernando Meirelles Vakság című filmje (2008) science fiction-szerű imaginációként kreál egy katasztrófahelyzetet (egy képzeletbeli városban az emberek sorra megvakulnak), és végiggondolja, mi következhet ebből. A dráma hőse mégsem egy vak, hanem egy látó, egy orvos felesége, aki csodával határos módon nem vakul meg. Miután a vakokat karanténba zárják, úgy tesz, mintha ő sem látna, és követi férjét. Ettől a pillanattól kezdve hatalmas felelősség zuhan rá: neki kell a vakok épségére vigyázni. A veszély kívülről és belülről is leselkedik a szemük világát vesztettekre. A még látásukat megtartók diszkriminációjából fakadó nehézségekkel (nincs megfelelő ellátás, nincs elég élelem, stb.) kell szembenézniük. De egy erősebb és gyilkosabb veszély is felüti a fejét: a vakok egy csoportja terrort kezd gyakorolni a többiek felett. És ekkor jön el igazán az asszony ideje: kimenti a vakokat a tombolók karmaiból, majd kivezeti a hirtelen szabaddá vált karanténból a körülötte maradt vakokat. Az asszony  nem gyengül el, csak a pokol végén, amikor szembe kell néznie a minden egyes ételadag megszerzésével járó erőszakos megnyilvánulásokkal (ezt a jelenetet látjuk alább), illetve amikor az egyik vak lány észreveszi, hogy visszanyerte a látását. Népmesei történet jóról és rosszról.