Tükör által világosan...

A több szálon és több idősíkban futó történet középpontjában egy özvegyasszony és egy szerencsejátékos szenvedélyes kapcsolata áll. A férfi, miután minden pénzét elveszítette, öngyilkosságot akar elkövetni, de az asszony, aki véletlenül arra téved, megmenti, sőt a szerencsejáték-szenvedélytől is meg akarja szabadítani. A férfi látszólag belemegy a „játékba”, az asszony szeretője lesz, esküvel fogadja meg egy templomban, hogy felhagy a szerencsejátékkal. Az asszony megszervezi az orosz férfi hazautazását, és nagyobb pénzösszeggel bocsátja útjára. A búcsút követő este ösztönei levezérlik a játékterembe, ahol a legnagyobb megdöbbenésére a rulettasztal mellett találja a férfit. Ezt a jelenetet látjuk. Miután a férfi agresszíven elhárítja a nőt, aznap éjjel öngyilkosságot követ el. Nem sikerült megmenteni. Sorsa (zola-i vagy beckett-i értelemben) eleve elrendeltetett. A 24 óra egy asszony életéből című francia  film felhívja a figyelmet arra, hogy a szerencsejáték-szenvedély kizárólag laikus eszközökkel nem kezelhető.

A szemfényvesztés művészetének egyik megnyilvánulása egy viszonylag új játékfilm, A némafilmes (2011). Szemfényvesztés abban az értelemben, hogy a film nézése közben teljesen a húszas évek világában érezzük magunkat. A film egy filmsztár tündökléséről, bukásáról és megmentéséről szól. A színész felett elszalad az idő, a hangosfilm korszakában kiszorul a mozivászonról, egyre kevesebb szerepet kap, egyre kevésbé keresik a barátságát, izolálódik. Inni kezd, elszegényedik, depresszióssá válik, öngyilkossági gondolatok foglalkoztatják. Sőt: öngyilkossági kísérletre készül. Ekkor indul be a "Papageno-effektus", vagyis a hős megmentésére irányuló erőfeszítések sora, amely jelen esetben egy melegszívű lány odafigyelésében, illetve aktív segítségnyújtásában, illetve egy hűséges, okos és bátor kutyus odaadó szeretetében és a gazdájáról való gondoskodásában nyilvánul meg. Végül sikerül a némafilmest megmenteni.

Több, mint 5000 játékfilmben szerepel valamilyen öngyilkosság, halállal végződő vagy kísérlet. Bő lehetőséget nyújtva arra, hogy a nézőben öndestruktív gondolatokat indítson el, vagy mintát adjon öngyilkosság megkísérléséhez a Werther-effektusnak megfelelően. De kevés olyan van, amely inkább megnevetteti, szórakoztatja a nézőket. Ilyen például Woody Allen Whatever Works című filmje, ahol a hős kiugrik az ablakon és éppen leendő feleségére esik, akit addig látogat a kórházban, amíg egymásba szeretnek. És ebbe a kategóriába tartozik Chaplin Nagyvárosi fények című filmje is, ahol Charles, a csavargó akkor ismerkedik meg Harry Myers-szel, a milliomossal, amikor a milliomos éppen szerelmi bánatában a vízbe akarja ölni magát. Nemcsak megismerkedik vele, meg is menti annak életét. Harry Myers különben remek példa az alkoholista ember kétlakiságára. Amíg ittas állapotban van, emberbarát tulajdonságai kerülnek felszínre, de ha kijózanodik, jaj mindenkinek, aki körülötte van.