A film a múlt század hatvanas éveiben játszódik Los Angelesben. George Falconer, az ötvenkét éves angol férfi, homoszexuális irodalomtanár nyolc hónappal ezelőtt autóbalesetben elveszítette partnerét, Jimet, akivel tizenhat évig éltek együtt. Egyfajta poszttraumás stressz-betegségként kísérti a múlt, Jim vérbefagyott testét látja a hóban egy halott kutyával, majd végigperegnek szemei előtt kapcsolatuk történetének emlékezetes képei. 1962. november 30-án George magához vesz egy revolvert. Mint tudjuk, színházban és moziban a puskáknak és revolvereknek az a dolga, hogy elsüljenek. Feszülten várja a néző, elsül-e a fegyver. Számíthatunk azonban néhány fontos emberre, akik – Papageno-effektusként - megpróbálják George-t jobb belátásra bírni. Ott van például Charlotte, aki mindmáig kitart George mellett annak ellenére, hogy a férfi Jimbe lett szerelmes. Aztán egy lelkes tanítvány, Kenny, aki még tanára lakcímét is megszerzi, hogy besétáljon a magánéletébe. Egy önfeledt éjszakai tengeri fürdőzés után George és Kenny között vibrál a homoerotikus feszültség (a pisztoly örökre elfelejtve), amikor a tanítványával nyugovóra térő George a szívéhez kap és meghal. Az Egy egyedülálló férfi című amerikai filmből most azt a jelenetet láthatjuk, amikor George és Jim megismerkedik egymással.
A szemfényvesztés művészetének egyik megnyilvánulása egy viszonylag új játékfilm, A némafilmes (2011). Szemfényvesztés abban az értelemben, hogy a film nézése közben teljesen a húszas évek világában érezzük magunkat. A film egy filmsztár tündökléséről, bukásáról és megmentéséről szól. A színész felett elszalad az idő, a hangosfilm korszakában kiszorul a mozivászonról, egyre kevesebb szerepet kap, egyre kevésbé keresik a barátságát, izolálódik. Inni kezd, elszegényedik, depresszióssá válik, öngyilkossági gondolatok foglalkoztatják. Sőt: öngyilkossági kísérletre készül. Ekkor indul be a "Papageno-effektus", vagyis a hős megmentésére irányuló erőfeszítések sora, amely jelen esetben egy melegszívű lány odafigyelésében, illetve aktív segítségnyújtásában, illetve egy hűséges, okos és bátor kutyus odaadó szeretetében és a gazdájáról való gondoskodásában nyilvánul meg. Végül sikerül a némafilmest megmenteni.