Tükör által világosan...

Fernando Meirelles Vakság című filmje (2008) science fiction-szerű imaginációként kreál egy katasztrófahelyzetet (egy képzeletbeli városban az emberek sorra megvakulnak), és végiggondolja, mi következhet ebből. A dráma hőse mégsem egy vak, hanem egy látó, egy orvos felesége, aki csodával határos módon nem vakul meg. Miután a vakokat karanténba zárják, úgy tesz, mintha ő sem látna, és követi férjét. Ettől a pillanattól kezdve hatalmas felelősség zuhan rá: neki kell a vakok épségére vigyázni. A veszély kívülről és belülről is leselkedik a szemük világát vesztettekre. A még látásukat megtartók diszkriminációjából fakadó nehézségekkel (nincs megfelelő ellátás, nincs elég élelem, stb.) kell szembenézniük. De egy erősebb és gyilkosabb veszély is felüti a fejét: a vakok egy csoportja terrort kezd gyakorolni a többiek felett. És ekkor jön el igazán az asszony ideje: kimenti a vakokat a tombolók karmaiból, majd kivezeti a hirtelen szabaddá vált karanténból a körülötte maradt vakokat. Az asszony  nem gyengül el, csak a pokol végén, amikor szembe kell néznie a minden egyes ételadag megszerzésével járó erőszakos megnyilvánulásokkal (ezt a jelenetet látjuk alább), illetve amikor az egyik vak lány észreveszi, hogy visszanyerte a látását. Népmesei történet jóról és rosszról.

A filmművészetben gyakoriak az életrajzi filmek, köztük a festők életéről szóló mozik. Néhány emlékezetes festő-film: Klimt, Edvard Munch, Túlélni Picasso-t, Montparnasse 19 (Modiglianiról), A nap szerelmese és a Vincent és Theo (van Goghról). A graffiti királya is ebbe a sorba illeszkedik. Hőse Jean-Michel Basquiat (1960-1987), három nyelven folyékonyan beszélő fekete festő és muzsikus őstehetség, aki  graffitis múlttal és egészen új stílussal robbant be New York művészvilágába 1982-ben, 22 évesen. „Szuggesztív dichotómia” jellemzi művészetét (szegénység és gazdagság, integráxió-szegregáció, belső és külső tapasztalatok).  Biszexuális volt, és heroinnal élt. Erős kapcsolat fűzte Andy Warhol-hoz, akinek halála után Basquiat elveszettnek érezte magát a világban. Végül heroin-túladagolásban halt meg 27 évesen. A graffiti királya (Basquiat) című film (Julian Schnabel, 1996) amelyben olyan kiválóságok lépnek fel, mint Denis Hopper, David Bowie vagy Benicio Del Toro, felöleli Basquiat életét 1978-tól Warhol haláláig, homályban hagyva Warhollal való homoszexuális viszonyát. A film – bár igyekszik a fontosabb életrajzi adatokat (szülei válását, anyja elmegyógyintézeti életét, stb.) hűen bemutatni, valójában az izgalmas és drámai élet felszínén turkál. A festmények és a színészek teszik mégis emlékezetessé ezt az alkotást.Legfőbb érdeme maga a téma. Basquiat halhatatlan alakjának állított emléket.