Tükör által világosan...

Billy Costigan (Leonardo DiCaprio), a fiatal rendőr téglaként beépül Frank Costello (Jack Nicholson) maffiavezér szervezetébe. A bonyolult kémtörténetnek van egy viszonylag jól követhető szála, Billy nyugtató-függősége. Nyugtatóval próbálja folyamatos halálfélelmét, szorongásait csillapítani. Amikor már nehezen tud hozzáférni, felkeresi Madolynt, a csinos pszichiáternőt, aki egy másik tégla, Colin Sullivan szeretője. Párbeszédjük, pontosabban küzdelmük győztese Billy, aki rámenősségével, lerohanásos agresszivitásával egyrészt eléri, hogy receptet kapjon a doktornőtől, sőt azt is eléri, hogy ő is a szeretője legyen. Madolyn bemutatja, milyen hibákat követhet el egy labilis személyiségű pszichiáter. Az Oscar díjas Scorsese-film (2006) alábbi jelenete jól példázza a pszichiátriai rendelőben egyébként sajnos elég gyakran látható jelenetet a tapasztalatlan szakemberek és a dörzsölt, rámenős páciensek között.

Még egy kedves film a felnőtté válás, nővé érés dilemmáiról: Enyém a vár (Tim Fywell, 2003). Hőse egy naplót vezető tizenhét éves lány, Cassandra, aki egy ódon, düledező kastélyban él írói válságban lévő apjával, komoly férjhez menési ambíciókkal rendelkező nővérével, Rose-zal, öccsével, a család legnormálisabb tagjával, mostohaanyjával, Topazzal, aki feszültségének egy bizonyos pontján időnként és váratlanul meztelenre vetkőzik, egyébként festőnő.  A teljes csüggetegség letargikus állapotában lévő családot felvillanyozza egy váratlan látogatás: a birtok ifjú ura, az amerikai Simon Cotton és a bátyja, Neil. Cassandra szerelmes lesz Rose kiszemeltjébe, későbbi vőlegényébe, Simonba, míg Rose Simon bátyjának, Neil-nek ajándékozza szerelmét, de ez csak a film végén derül ki, hogy meglepetés legyen. Az alábbi jelenetben a váratlan látogatás első pillanatainak lehetünk tanúi.

Ha valaki (egy csinos frigid fiatalasszony, Ann, akit férje Ann húgával, Cynthiával csal) évek óta jár pszichiáterhez, és semmit nem fejlődik, akkor valami nincs rendben a kezeléssel. Még akkor is, ha a pszichiáter nem követ el durva hibát, türelmesen meghallgatja a pácienst, bólogat, hümmög, kérdez, visszakérdez, válaszol, egyszóval teszi a dolgát. Mindez fel sem tűnne, ha nem robbanna be a páciens életébe valaki (a gátlásos és impotens Graham), aki egy csapásra versenytársa lesz a pszichiáternek. És végül ő győz. Néhány hét alatt nagyobb változást katalizál, mint amennyit a pszichiáter több éven át. Ez a rövid története a Szex, hazugság, videó című Steven Soderbergh-filmnek, amely a nyolcvanas évek egyik legjobb mozija. Újranézve sem veszít semmit a frissességéből, nem avult el, nincs az embernek "retro-hangulata" sem. Az igazán izgalmas kérdés, hogy ez az amatőr pszichiáter-ekvivalens miért hatékonyabb a professzionális szakembernél. Graham úgy "gyógyítja" magát egy szerelmi csalódásból, hogy nőket faggat a szexről, és a megnyilvánulásokat videószalagra veszi. Alapszabály, hogy nem lép szexuális kapcsolatba a nőkkel. Szemben a hivatásos szakemberrel, ő még arra is képes, hogy a kamerát odaadja a nőnek, és ő válik az elemzés tárgyává (lásd Ferenczi-féle kölcsönös vagy viszont-analízist). Az oda-vissza-analízis eredményeként a két magányos és szexualitásában gátolt ember egymásra talál.