A pszichiátriai betegségek ábrázolásának a filmvásznon két módja van. Az egyik esetben definiálatlanul jelenik meg, a nézőnek kell mintegy kitalálnia, hogy erről van szó. A másik esetben a betegség nevén neveződik, akár bepillantást nyerünk a terápiák világába, akár nem. Az öt történet az elmezavarról az utóbbi kategóriába tartozik. A film felvállalja a pszichiátriai üzenetet, illetve mondandót. Az öt történet öt életsorsot jelent. Négy valamilyen jól definiálható pszichiátriai zavar tüneteiben szenvedő ember története. Allison az egyetlen, aki "csak" attól szenved, hogy nővére pszichotikus.  Lucy, a jogászhallgató szkizofrén, Robinnak bipoláris zavara van, Eddie depressziós, és Maggie poszttraumás stressz-zavarral küszködik.A film hitelesen mutatja be és emberközelbe hozza, egyben elfogadhatóvá teszi a pszichiátriai betegséget és annak orvosi kezelését. Az alábbi jelenetben Lucy mintegy esszenciáját adja mindannak, amit a film egészében képvisel: "van remény".