Tükör által világosan...

A Viridiana-jelenség után érdemes a Tristana-jelenségről is beszélni, amely némiképpen túlfeszíti mindazt, amit az interperszonális addikció kifejezésben jelölni lehet. Tristana Luis Bunuel egy másik remekművének, a Tristana című filmnek a Viridianához hasonló ártatlan szűz hősnője, aki nemcsak elveszíti ártatlanságot, hanem inceszt kapcsolatba kerül egy apafigurával, a nagybátyjával, majd súlyos konfliktusba keveredik vele. Egy súlyos betegség miatt Tristana elveszíti az egyik lábát, és ez kegyetlen, autoriter személyiséggé formálja őt, aki könyörtelenül hagyja meghalni férj-nagybátyját azzal, hogy nem hív segítséget rosszulléte során.

Visszatérő téma a filmművészetben: egy amerikai férfi és egy párizsi lány szerelme (Kanapé New Yorkban, Az utolsó tangó Párizsban, stb.). A Keserű méz is erről szól. Egy párizsi buszon egy lánynál nincs jegy, egy férfi odaadja neki a sajátját, még azzal sem törődve, hogy a kalauz meg fogja büntetni. Ezt követően a férfi tűvé teszi a várost, hogy megtalálja a lányt, sikerrel. Vad szerelmi történet indul, amely először játékos szado-mazochista szexbe, később véresen komoly adok-kapok horrorba torkollik, míg a férfiból tolókocsis rokkant lesz, a lány kénye-kedvének kiszolgáltatva. Majd két pisztolylövés oldja fel a feloldhatatlan konfliktust…

Bertolucci egykori botrányfilmje az interperszonális addikció film-prezentációjának egyik csúcsteljesítménye. Paul képtelen feldolgozni felesége öngyilkosságát. Ekkor találkozik a fiatal, életvidám Jeanne-nal, aki az első találkozáskor a szeretője lesz. Az állatias, anális szextől sem mentes érzéki kapcsolat egymáshoz láncolja őket, miközben Jeanne vőlegényével esküvőre készül. Az indulatok felkorbácsolódnak és tragikus végkifejletet sejtetnek. Ekkor kerül sor az utolsó tangóra. A tangó után a lány elmenekül. Paul utánamegy, egészen a lány lakásáig. Itt lövi le a lány, sarokba szorítottan, páni félelmében, Paul-t.