1820. Normandia. Jeanne zárdában nevelkedik. Rózsaszínű álmokat sző a Férfiról, szerelemről, házasságról. Beleszeret az első férfiba, aki a szeme elé kerül, és aki kedvesen mosolyog rá, udvarol neki, figyelmességgel árasztja el. Az esküvőig, a nászút végéig. Onnan minden megváltozik. A férfi agresszív lesz, kiderül, hogy zsugori, figyelmessége köddé válik, ráadásul Jeanne szülei kastélyába érkezése napjától viszonyt folytat a szobalánnyal. Miután kiderül a viszony, egy gyermektelen gróf feleségével folytat házasságon kívüli kapcsolatot. Jeanne mindebbe belebetegszik, majd lassan, de felgyógyul. Hozzáedződik a valósághoz. Nagynénje, aki 20 éves korában öngyilkosságot kísérelt meg egy férfi miatt, intő példa lesz a számára: ezt nem. Amikor a féltékeny férj megöli a feleségét és Jeanne férjét, számára már közömbös a férfi. Guy de Maupassant Egy asszony élete című regényének magas szintű feldolgozása (Élisabeth Rappeneau, 2005) igazi filmcsemege a kosztümös filmek rajongóinak. Az alábbi jelenetben a szobalány vallja be titkos kapcsolatát Jeanne férjével egy pap jelenlétében. A "realista" lelkipásztor a konfliktus további dagasztása helyett elrendezi a dolgokat. A filmben egyébként megjelenik egy másik pap is, aki erkölcsi felháborodásával aktívan idézi elő a tragédiát.
A Century Hotel című kanadai film (David Weawer, 2001) egy hotel 720-as szobájából mutatja be a huszadik századot hét történeten keresztül. A történetek egy része egyfajta látszat-helyzettel indul, majd fokról fokra derül ki, hogy egészen másról van szó. A történetek másik része pedig meglepő fordulatokkal jut el meglepő végkifejlethez. Egy nászéjszakára érkező pár, a menyasszony ezen az éjszakáén veszíti el a szüzességét. Amikor a pár elalszik, tolvaj lopakodik be a lakosztályba. A menyasszony felriad, majd lövés dördül, és a nő meghal. A hotel portása szerint a tolvaj lőtte le, de a valóság egészen más. Egy Kínából esküvőre érkező menyasszony nehéz szívvel veszi fel a számára kijelölt menyasszonyi ruhát, mert legszívesebben a magával hozott kínai ruhát öltené fel. Végül elmarad az esküvő, és a menyasszony elégeti a fehér ruhát. Egy férfi a háborúból jött haza. Menyasszonya és a legjobb barátja meglátogatja őt. Már az esküvőt tervezik, de kiderül, hogy a két férfi egymásba szerelmes, és régóta készülnek arra, hogy egymáséi legyenek. A csalódott menyasszony kihívja a rendőrséget. Egy fiatal lány rengeteg égő gyertyával és egy üveg pezsgővel vár egy fiatal fiút. Mindketten szüzek. Azt gondolnánk, ilyen romantikus körülmények között szeretnék elveszíteni szüzességüket (ezt a jelenetet láthatjuk). De egészen másról van szó. Egy férfi prostituáltat hív a szobába. Annyira jól érzi magát a lánnyal, hogy megállapodik vele, minden évben itt találkoznak. Eljutnak odáig, hogy a lány már nem kér pénzt tőle, kapcsolatuk átalakul szerelemmé, de nem tudnak kilépni az egy éjszakás kaland bűvköréből. Egy középkorú férfit elhagyta a felesége. Azért jött a hotelbe, mert a legutolsó információi szerint az asszony ebben a hotelben szállt meg. Fenyegető telefonokat kap, egy táskányi dollárt keresnek nála. A hotel nyomozója, akiről később kiderül, hogy a feleség szeretője, készségesen felajánlja a segítségét. Valójában az a feladata, hogy a férfinál lévő könyvritkaságot megszerezze. Ez volt hát a huszadik század. 
A sikeres színésznő, Marcelline negyven éves. Egy orosz darabot próbálnak, amelyben olyan családanyát alakít, aki beleszeret lánya nevelőtanárába. De nem érzi jól magát a szerepben, többször fel is lázad a próbák során. Egyik lázadását a meleg rendező úgy szereli le, hogy szeretkezik Marcelline-nel. Elmegy egy templomba, és kéri Szűz Máriát, ajándékozza meg egy nagy szerelemmel. Másnap is elmegy, és a tegnapi kívánságát módosítja; nem szerelemre, hanem gyermekre vágyik. Sóvárgása a gyermek után extrém helyzetekbe sodorja. Felkeresi a papot, és őt kéri meg, nemzzen neki gyermeket. A színházban az egyik próba során egy elhagyott csecsemőt talál, akit azonnal "birtokba vesz". Amikor a mellét nyújtja a csecsemőnek, kiderül, hogy a kislány a rendező asszistensének, Nathalie-nek a gyermeke. A Színésznők című filmnek (Valeria Bruni Tedeschi, 2007) ezt a jelenetét láthatjuk alább. Olasz anyjával is kommunikációs deficittel küszködik. Végül leveti magát egy párizsi hídról. Az életösztön és kiváló úszó képessége nem engedi, hogy véglegesen alámerüljön, erőteljes karcsapásokkal halad előre. De hová?
A világ közepe című 1974-es svájci film (Alain Tanner rendezésében) azon filmek sorába tartozik, amelyek a férfi-nő kapcsolat finom pszichológiai elemzésére vállalkoznak (csak néhány példa: Lány a hídon, Közelebb, Ketten, stb.). Ebben a történetben egy karrierje tetején lévő, képviselőjelölt családos mérnök, Paul beleszeret Adrianába, az özvegy olasz pincérnőbe egy kis svájci helyen, amelyet "A világ közepének" hívnak. Paul annyira szerelmes, hogy nem törődik azzal sem, hogy házasságtörése miatt elveszíti a választásokat és a családját. Ennek ellenére a lány egyre távolságtartóbb vele, végül elhagyja őt. Az alábbi jelenet jól mutatja, hogy egy átlagos lány nézőpontjából (Adriana a vonatállomáson az őt kikísérő barátnőjével, Juliette-tel beszélget) mennyire nem érthető Adriana döntése. De a néző, aki végigkíséri Paul és Adriana kapcsolatának kialakulását és lefolyását, Juliette-nél sokkal többet tud erről. Paul azzal veszíti el Adrianát, hogy egyoldalú döntéseket hoz, hogy nem kérdez, hanem kijelent, hogy Adriana határozott visszajelzései ellenére meg sem próbálja megismerni szerelmét. És ebből a nőnek egyszer csak elege lesz. A filmet a nők lelkéhez nem értő férfiak szíves figyelmébe ajánlom.
A szexuális addikció filmes ábrázolása az utóbbi évek egyik visszatérő témája a mozinak. Truffaut még jóval a betegség tudományos meghatározása és besorolása előtt (1977-ben) - önkifejezési motivációval - rendkívül szórakoztató és szakmailag is hiteles filmet készített egy szexuális addiktról (A férfi, aki szerette a nőket). Bertrand Morane kész autóját is tönkretenni, sőt meghalni is azért, hogy újabb és újabb hódításokkal jusson el annak a tudattalan kielégülésnek az illúziójához, amelynek alapmotívumai kacér és szabados szexuális életű anyjáig nyúlnak vissza. Bertrand nemcsak szerette a nőket, a nők is szerették őt, hiszen temetésén rengeteg nő rótta le kegyeletét földi maradványai előtt. A férfi titka a kedves figyelmesség és vakmerő elszántság keveréke volt, amely elbűvölte a nőket. Az alábbi jelenetben úgy hódít meg egy áruházban látott nőt, aki bébiszitternek ajánlkozik egy hirdetőtáblán, hogy megrendel tőle egy esti gyermekvigyázást. És amikor a nő megkérdezi, hol a gyermek, Bertrand elgondolkodva csak annyit válaszol: a gyermek én vagyok.
Billy Costigan (Leonardo DiCaprio), a fiatal rendőr téglaként beépül Frank Costello (Jack Nicholson) maffiavezér szervezetébe. A bonyolult kémtörténetnek van egy viszonylag jól követhető szála, Billy nyugtató-függősége. Nyugtatóval próbálja folyamatos halálfélelmét, szorongásait csillapítani. Amikor már nehezen tud hozzáférni, felkeresi Madolynt, a csinos pszichiáternőt, aki egy másik tégla, Colin Sullivan szeretője. Párbeszédjük, pontosabban küzdelmük győztese Billy, aki rámenősségével, lerohanásos agresszivitásával egyrészt eléri, hogy receptet kapjon a doktornőtől, sőt azt is eléri, hogy ő is a szeretője legyen. Madolyn bemutatja, milyen hibákat követhet el egy labilis személyiségű pszichiáter. Az Oscar díjas Scorsese-film (2006) alábbi jelenete jól példázza a pszichiátriai rendelőben egyébként sajnos elég gyakran látható jelenetet a tapasztalatlan szakemberek és a dörzsölt, rámenős páciensek között.