A sikeres színésznő, Marcelline negyven éves. Egy orosz darabot próbálnak, amelyben olyan családanyát alakít, aki beleszeret lánya nevelőtanárába. De nem érzi jól magát a szerepben, többször fel is lázad a próbák során. Egyik lázadását a meleg rendező úgy szereli le, hogy szeretkezik Marcelline-nel. Elmegy egy templomba, és kéri Szűz Máriát, ajándékozza meg egy nagy szerelemmel. Másnap is elmegy, és a tegnapi kívánságát módosítja; nem szerelemre, hanem gyermekre vágyik. Sóvárgása a gyermek után extrém helyzetekbe sodorja. Felkeresi a papot, és őt kéri meg, nemzzen neki gyermeket. A színházban az egyik próba során egy elhagyott csecsemőt talál, akit azonnal "birtokba vesz". Amikor a mellét nyújtja a csecsemőnek, kiderül, hogy a kislány a rendező asszistensének, Nathalie-nek a gyermeke. A Színésznők című filmnek (Valeria Bruni Tedeschi, 2007) ezt a jelenetét láthatjuk alább. Olasz anyjával is kommunikációs deficittel küszködik. Végül leveti magát egy párizsi hídról. Az életösztön és kiváló úszó képessége nem engedi, hogy véglegesen alámerüljön, erőteljes karcsapásokkal halad előre. De hová?
Sóvárgás gyermekért
2014.02.19. 07:41 Dr. Gerevich József
Szólj hozzá!
Címkék: magányosság kommunikációs zavar szeretetéhség sóvárgás gyermek után
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://mozis.blog.hu/api/trackback/id/tr245821896
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
