Fölteszel magadnak egy kérdést. Olyan kérdést, amelyre választ vársz az életedben. Majd követed a labirintus ösvényeit, és talán megkapod a kérdésedre a választ. Az Öt történet az elmezavarról című amerikai film első történetének hőse, Lucy életének labirintusában fenyegető, parancsoló hangokkal találkozott, amelyek szorongást keltettek benne, és amelyek felborították fenekestül az életét. Az egyik hang például azt parancsolta neki, hogy ölje meg a húgát... Pszichiátriai osztályra került, ahol egyéni beszélgetéseken és csoportterápián megpróbálták elfogadtatni vele szenvedései betegségjellegét, a gyógyszeres kezelés fontosságát. Itt ismerkedik meg Bruce-szal, az öngyilkossági kísérleten átesett fiúval, aki a labirintus-metaforával és egy csókkal ajándékozza meg Lucy-t. Egy következő történetből derül ki, hogy Lucy a gyógyszerek és a pszichiáter segítségével tünetmentessé válik, elvégzi a jogi egyetemet és elkezdi ügyvédi tevékenységét. Miután kevés film mutatja be a pszichiátria kedvező arcát, Lucy sikertörténete a nézőnek a pszichiátriai kezelés hatékonyságára hívja fel a figyelmet.
Irene Ravanelli, egy kőkemény milliárdos ingatlanvállalkozó üzletasszony amikor szembesül tevékenységének tragikus árnyoldalaival, meghasonlik, és katarzisélményen megy keresztül, melynek során már nem tudja életét ugyanúgy folytatni. Krízise tetőpontján a forgalom kellős közepén fokozatosan válik meg valamennyi testén hordott értéktől és ruhadarabtól. Az egyes darabokat odaadja az embereknek. Végül anyaszült meztelenné válik és forogni kezd vele a világ. Amikor magához tér, egy pszichiáternő néz szembe vele kedvesen mosolyogva. Pszichiátriai betegség keríti hatalmába? Vagy mindez egy egészséges ember tökéletesen átérezhető mély krízise, amely hozzájárul személyiségfejlődéséhez? Ő korunk "Szent Ference"? Ferzan Özpetek Szent szív című filmje veti fel ezeket a kérdéseket.