Fölteszel magadnak egy kérdést. Olyan kérdést, amelyre választ vársz az életedben. Majd követed a labirintus ösvényeit, és talán megkapod a kérdésedre a választ. Az Öt történet az elmezavarról című amerikai film első történetének hőse, Lucy életének labirintusában fenyegető, parancsoló hangokkal találkozott, amelyek szorongást keltettek benne, és amelyek felborították fenekestül az életét. Az egyik hang például azt parancsolta neki, hogy ölje meg a húgát... Pszichiátriai osztályra került, ahol egyéni beszélgetéseken és csoportterápián megpróbálták elfogadtatni vele szenvedései betegségjellegét, a gyógyszeres kezelés fontosságát. Itt ismerkedik meg Bruce-szal, az öngyilkossági kísérleten átesett fiúval, aki a labirintus-metaforával és egy csókkal ajándékozza meg Lucy-t. Egy következő történetből derül ki, hogy Lucy a gyógyszerek és a pszichiáter segítségével tünetmentessé válik, elvégzi a jogi egyetemet és elkezdi ügyvédi tevékenységét. Miután kevés film mutatja be a pszichiátria kedvező arcát, Lucy sikertörténete a nézőnek a pszichiátriai kezelés hatékonyságára hívja fel a figyelmet.
Minden idők egyik legmegrázóbb, legmélyebb filmjelenetét mutatom be az Amarcord című Fellini-filmből.Titta, a főhős (aki Fellini fiatalkori alakját személyesíti meg) büntetésben van, de őt is elviszik arra a hétvégi családi kirándulásra, amely Titta szkizofrén nagybátyja részvételével zajlik. A nagybácsit egy napra kiviszik az elmegyógyintézetből, ahol életét tölti. A nagybácsi eleinte nyugodt, csöndes, azután hirtelen eltűnik, sehol nem találják, majd észreveszik, hogy felmászott egy nagy fára. Onnan kezd el kiabálni: "Nőt akarok, de azonnal". Miután semmilyen módszerrel nem sikerül lecsalogatni, leparancsolni, lekényszeríteni a fáról, kihívják az elmegyógyintézet főnénijét, akinek az első mondatára a nagybácsi engedelmesen lemászik a fáról.