A bűn és bűnhődés motívuma végigvonul a filmművészet történetében (is). A távolkeleti modell (főleg Kim Ki-duk filmjei) szerint a bűn elkövetése után az elkövető lelkében zajló folyamatoké a kulcsszerep: neki kell eljutnia a következtetések levonásáig. Ebben a környezetnek gyorsító szerepe (bűntudatkeltés) lehet. A nyugati modell kétirányú: az egyik (civilizált) változat szerint az elkövető büntetése az igazságszolgáltatás feladata. Ennek egy kelet felé mutató alváltozata olvasható Tolsztojnál és Dosztojevszkijnél, amikor a bűnös feladja magát, mert bűnhődni akar. A másik (keresztény) modellben az ártatlan (Krisztus) bűnhődik az emberiség bűneiért. A Kálvária című ír-angol film paphősének, James atyának azért kell elsősorban bűnhődnie, mert paptársai gyermekeket molesztáltak. Az áldozat azért éppen őt szemelte ki, hogy rajta álljon bosszút szörnyű gyermekkori traumájáért, mert tudja róla, hogy ő jó ember. Így, a krisztusi modell forgatókönyve szerint indul a film, ahogy egyébként a cím is utal a megváltó kálváriájára. De közben kiderül, hogy James atya alkoholista volt, és amikor lányának, Fionának a legnagyobb szüksége lett volna az apjára (anyja halálakor), elérhetetlen volt a számára. A gyilkosság szándékának bejelentésétől a gyilkosságig egy hét telik el. Ez alatt az egy hét alatt James megtapasztalja, hogy híveinek nagy része nem istenfélő ember, és megrendül hitében. Eközben valaki felgyújtja a templomot és megöli kedvenc kutyáját. James első reflexe, hogy – önvédelmi céllal – pisztolyt szerez be, sőt részegen még lövöldözik is a kocsmában. De a sorsdöntő találkozás előtt eldobja a fegyvert (hogy a film újra visszakanyarodjon a krisztusi fonálhoz), és védtelenül találkozik gyilkosával, aki kíméletlenül agyonlövi őt. Az alábbi jelenetben az atya és lánya közötti tisztázó beszélgetés egy részletét látjuk a tengerparton.
Peter Greenaway kezdetben festőnek készült, de Ingmar Bergman filmjeinek hatására filmrendező lett. Filmjei a festészet tudattalanját jelenítik meg. A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője című film egy étteremben, vagyis a Paradicsomban játszódik. A tolvaj az Isten, övé az étterem, a szakács a kígyó, ő maga a sátán. Az Isten felesége Éva, aki összeszűri a levet Ádámmal. Amikor ezt az Isten megtudja, éktelen haragra gerjed. Ekkor kell a szerelmespárnak elmenekülnie az Édenkertből. Egy fridzsider-autóban menekülnek, nyers húsok társaságában. Hánykolódásuk az autóban egy pillanatra Masaccio: Kiűzetés a Paradicsomból című képét idézi. Peter Greenaway nem tagadja meg önmagát, adózik a legnagyobb festők emlékének.