Julien Davenne újságíró, egy magazinnak nekrológokat ír. Egyébként háborús veterán, rengeteg halottja van. A legfontosabb halottja felesége, aki nemsokkal azután, hogy Julien hazatért a háborúból, meghalt. Azóta gyászolja őt a zöld szobában, ahol fényképeit, a róla szóló dokumentumokat őrzi. A zöld szoba egy házban van, ahol Julien egy idős házvezetőnővel és egy siketnéma fiúval él. Ám egyszer a zöld szoba felgyullad, alig lehet eloltani a tüzet. Ekkor fogan meg Julienben a gondolat, hogy kápolnát épít a halottai számára. Ebben partnerre is talál Cecilia Mandel-ban, egy fiatal lányban. Cecilia – Julien-nel szemben – az élőket fontosabbnak tartja a halottaknál. Szerelmes Julien-be, hat rá a férfi, de szomorúan kell megállapítania, hogy meg kell halnia ahhoz, hogy Julien számára fontos legyen. A kápolna elkészül, folyamatosan égnek benne a gyertyák. Ekkor írja meg Cecilia Juliennek, Julien főnöke tanácsára, hogy szereti. Julien annyira megdöbben a levéltől, hogy kizökken halálközeli hangulatából. Érzelmi rezonanciája azonban későn érkezik: a lány már azonosult a halott-kultuszt hirdető férfival. Így Julien számára nem marad más hátra, meg kell halnia, hogy Cecilia szerelmét kiérdemelje. A Henry James-novella alapján készült Francois Truffaut-film (Zöld szoba, 1978) – hasonlóan a többi filmjéhez – önéletrajzi ihletettségű: saját depresszív hangulata elevenedik meg. A Zöld szoba az egyetemes filmtörténet egyik legjelentősebb halál-filmje. Az alábbi jelenetből kiderül, hogy Julien megrendelt egy életnagyságú szobrot halott szerelméről. De a szoborral elégedetlen, a szobrásznak fel kell darabolnia. A gyásznak ez a megnyilvánulása tovább fokozza kétségbeesését.
Még mindig keveset tudunk a bipolaritásról, a bipoláris személyiségről, a bipoláris betegségről. Korábban szkizofrénnek tartott páciensek egy részét átminősítjük bipoláris beteggé. A bipolaritás rendkívül alattomosan hódít tért az életünkben. Hiszen minden embernél bizonyos mértékig megtalálható. Hol jól, hol rosszabbul érezzük magunkat. A bipolaritásnál lehet a legjobban érzékelni a kóros-nem kóros határmezsgye kijelölésének nehézségeit. Az öt történet az elmezavarról című film Robin című epizódja megkísérli a lehetetlent (az eddig lehetetlent): a bipoláris betegség ábrázolását a játékfilm eszközeivel. Az eredmény lenyűgöző. A történet egy lányról (Grace) és édesanyjáról (Robin) szól. A lány az ericsoni "korai zárás" példájaként arra kényszerül, hogy menedzselje anyja bipoláris betegségét. Robin hol súlyosan depressziós (ilyenkor sötét szobában fekszik szótlanul naphosszat), hol mániás (ilyenkor gátlástalan, kritikátlan, izgatott és kontrollvesztett). Az orvosok beállítják a gyógyszereit, de nem szedi rendesen, egyszerűen elfelejti bevenni azokat. Ilyenkor súlyos, életveszélyes állapotba kerül. Az alábbi jelenetben egy valóban életveszélyes helyzetben látjuk Robint, amint éppen mániás állapotban van, és hajszál híján halálos balesetet okoz.