Julien Davenne újságíró, egy magazinnak nekrológokat ír. Egyébként háborús veterán, rengeteg halottja van. A legfontosabb halottja felesége, aki nemsokkal azután, hogy Julien hazatért a háborúból, meghalt. Azóta gyászolja őt a zöld szobában, ahol fényképeit, a róla szóló dokumentumokat őrzi. A zöld szoba egy házban van, ahol Julien egy idős házvezetőnővel és egy siketnéma fiúval él. Ám egyszer a zöld szoba felgyullad, alig lehet eloltani a tüzet. Ekkor fogan meg Julienben a gondolat, hogy kápolnát épít a halottai számára. Ebben partnerre is talál Cecilia Mandel-ban, egy fiatal lányban. Cecilia – Julien-nel szemben – az élőket fontosabbnak tartja a halottaknál. Szerelmes Julien-be, hat rá a férfi, de szomorúan kell megállapítania, hogy meg kell halnia ahhoz, hogy Julien számára fontos legyen. A kápolna elkészül, folyamatosan égnek benne a gyertyák. Ekkor írja meg Cecilia Juliennek, Julien főnöke tanácsára, hogy szereti. Julien annyira megdöbben a levéltől, hogy kizökken halálközeli hangulatából. Érzelmi rezonanciája azonban későn érkezik: a lány már azonosult a halott-kultuszt hirdető férfival. Így Julien számára nem marad más hátra, meg kell halnia, hogy Cecilia szerelmét kiérdemelje. A Henry James-novella alapján készült Francois Truffaut-film (Zöld szoba, 1978) – hasonlóan a többi filmjéhez – önéletrajzi ihletettségű: saját depresszív hangulata elevenedik meg. A Zöld szoba az egyetemes filmtörténet egyik legjelentősebb halál-filmje. Az alábbi jelenetből kiderül, hogy Julien megrendelt egy életnagyságú szobrot halott szerelméről. De a szoborral elégedetlen, a szobrásznak fel kell darabolnia. A gyásznak ez a megnyilvánulása tovább fokozza kétségbeesését.
