Tükör által világosan...

A világ közepe című 1974-es svájci film (Alain Tanner rendezésében) azon filmek sorába tartozik, amelyek a férfi-nő kapcsolat finom pszichológiai elemzésére vállalkoznak (csak néhány példa: Lány a hídon, Közelebb, Ketten, stb.). Ebben a történetben egy karrierje tetején lévő, képviselőjelölt családos mérnök, Paul beleszeret Adrianába, az özvegy olasz pincérnőbe egy kis svájci helyen, amelyet "A világ közepének" hívnak. Paul annyira szerelmes, hogy nem törődik azzal sem, hogy házasságtörése miatt elveszíti a választásokat és a családját. Ennek ellenére a lány egyre távolságtartóbb vele, végül elhagyja őt. Az alábbi jelenet jól mutatja, hogy egy átlagos lány nézőpontjából (Adriana a vonatállomáson az őt kikísérő barátnőjével, Juliette-tel beszélget) mennyire nem érthető Adriana döntése. De a néző, aki végigkíséri Paul és Adriana kapcsolatának kialakulását és lefolyását, Juliette-nél sokkal többet tud erről. Paul azzal veszíti el Adrianát, hogy egyoldalú döntéseket hoz, hogy nem kérdez, hanem kijelent, hogy Adriana határozott visszajelzései ellenére meg sem próbálja megismerni szerelmét. És ebből a nőnek egyszer csak elege lesz. A filmet a nők lelkéhez nem értő férfiak szíves figyelmébe ajánlom.

A szexuális addikció filmes ábrázolása az utóbbi évek egyik visszatérő témája a mozinak. Truffaut még jóval a betegség tudományos meghatározása és besorolása előtt (1977-ben) - önkifejezési motivációval - rendkívül szórakoztató és szakmailag is hiteles filmet készített egy szexuális addiktról (A férfi, aki szerette a nőket). Bertrand Morane kész autóját is tönkretenni, sőt meghalni is azért, hogy újabb és újabb hódításokkal jusson el annak a tudattalan kielégülésnek az illúziójához, amelynek alapmotívumai kacér és szabados szexuális életű anyjáig nyúlnak vissza. Bertrand nemcsak szerette a nőket, a nők is szerették őt, hiszen temetésén rengeteg nő rótta le kegyeletét földi maradványai előtt. A férfi titka a kedves figyelmesség és vakmerő elszántság keveréke volt, amely elbűvölte a nőket. Az alábbi jelenetben úgy hódít meg egy áruházban látott nőt, aki bébiszitternek ajánlkozik egy hirdetőtáblán, hogy megrendel tőle egy esti gyermekvigyázást. És amikor a nő megkérdezi, hol a gyermek, Bertrand elgondolkodva csak annyit válaszol: a gyermek én vagyok.