Hallam Foe Hamlet dán királyfi egyik mai leszármazottja. Itt azonban nem az apa, hanem az anya mostoha. És Hallam, a dán királyfi mintájára, meg van arról győződve, hogy édesanyja nem öngyilkos lett, hanem mostohaanyja ölte meg. Halálos adag nyugtatót adott be neki, majd csónakba tette, miközben léket vágott a csónakon. Gyűlöli mostohaanyját és kívánja egyszerre. Leselkedése utána egyszerre vágyódás és adatgyűjtés az érzéki nő iránt és ellen. Amikor a mostohaanyja elolvassa Hallam naplóját, már tudja, mit kell tennie. Ki kell elégítenie Hallam vágyait, majd – ahogy Hamletet annak idején – őt is el kell távolítani otthonról. Amikor Hallam Edinburgh-ba kerül, azonnal beleszeret egy nőbe, aki anyjára emlékezteti. Kate Breck, egy szálloda személyzetise, segít Hallam-nek azzal, hogy előbb mosogatónak, majd hordárnak felveszi a szállodába. Hallam nem tud arról a szokásáról lemondani, hogy leselkedjen mindenki után, aki az anyjával összefüggésbe hozható, így Kate után is nyomoz, leselkedik,magánéletét, egy nős munkatársával való kapcsolatát is kilesi. Közben a lány – részegen – viszonyt létesít a 17 éves fiúval, akiről hamar kiderül a számára, hogy miért vonzódik a lányhoz. Hallam szörnynek maszkírozva magát megpróbálja mostohaanyját vízbe ölni, de az utolsó pillanatban meggondolja magát és kimenti a nőt. A gyilkossági kísérletnek katartikus hatása van Hallam-re, aki feszültségeitől megszabadulván felnőtté válik.
A filmművészetben gyakoriak az életrajzi filmek, köztük a festők életéről szóló mozik. Néhány emlékezetes festő-film: Klimt, Edvard Munch, Túlélni Picasso-t, Montparnasse 19 (Modiglianiról), A nap szerelmese és a Vincent és Theo (van Goghról). A graffiti királya is ebbe a sorba illeszkedik. Hőse Jean-Michel Basquiat (1960-1987), három nyelven folyékonyan beszélő fekete festő és muzsikus őstehetség, aki graffitis múlttal és egészen új stílussal robbant be New York művészvilágába 1982-ben, 22 évesen. „Szuggesztív dichotómia” jellemzi művészetét (szegénység és gazdagság, integráxió-szegregáció, belső és külső tapasztalatok). Biszexuális volt, és heroinnal élt. Erős kapcsolat fűzte Andy Warhol-hoz, akinek halála után Basquiat elveszettnek érezte magát a világban. Végül heroin-túladagolásban halt meg 27 évesen. A graffiti királya (Basquiat) című film (Julian Schnabel, 1996) amelyben olyan kiválóságok lépnek fel, mint Denis Hopper, David Bowie vagy Benicio Del Toro, felöleli Basquiat életét 1978-tól Warhol haláláig, homályban hagyva Warhollal való homoszexuális viszonyát. A film – bár igyekszik a fontosabb életrajzi adatokat (szülei válását, anyja elmegyógyintézeti életét, stb.) hűen bemutatni, valójában az izgalmas és drámai élet felszínén turkál. A festmények és a színészek teszik mégis emlékezetessé ezt az alkotást.Legfőbb érdeme maga a téma. Basquiat halhatatlan alakjának állított emléket.