A filmművészetben gyakoriak az életrajzi filmek, köztük a festők életéről szóló mozik. Néhány emlékezetes festő-film: Klimt, Edvard Munch, Túlélni Picasso-t, Montparnasse 19 (Modiglianiról), A nap szerelmese és a Vincent és Theo (van Goghról). A graffiti királya is ebbe a sorba illeszkedik. Hőse Jean-Michel Basquiat (1960-1987), három nyelven folyékonyan beszélő fekete festő és muzsikus őstehetség, aki graffitis múlttal és egészen új stílussal robbant be New York művészvilágába 1982-ben, 22 évesen. „Szuggesztív dichotómia” jellemzi művészetét (szegénység és gazdagság, integráxió-szegregáció, belső és külső tapasztalatok). Biszexuális volt, és heroinnal élt. Erős kapcsolat fűzte Andy Warhol-hoz, akinek halála után Basquiat elveszettnek érezte magát a világban. Végül heroin-túladagolásban halt meg 27 évesen. A graffiti királya (Basquiat) című film (Julian Schnabel, 1996) amelyben olyan kiválóságok lépnek fel, mint Denis Hopper, David Bowie vagy Benicio Del Toro, felöleli Basquiat életét 1978-tól Warhol haláláig, homályban hagyva Warhollal való homoszexuális viszonyát. A film – bár igyekszik a fontosabb életrajzi adatokat (szülei válását, anyja elmegyógyintézeti életét, stb.) hűen bemutatni, valójában az izgalmas és drámai élet felszínén turkál. A festmények és a színészek teszik mégis emlékezetessé ezt az alkotást.Legfőbb érdeme maga a téma. Basquiat halhatatlan alakjának állított emléket.
dr. Gerevich József pszichiáter
