1976-ban, egy francia kisvárosban gyermekek hada indul az életnek. Van köztük új diák, aki nem hajlandó levetkőzni, amikor rutin orvosi vizsgálatnak vetik alá az iskolásokat. Később kiderül, hogy részeges anyja és nagyanyja veréseinek látható nyomát fedezi. Azután itt van ez a bájos kisfiú, aki amikor anyja egy pillanatra egyedül hagyja, kimászik az ablakon és több emeletet zuhan, hogy a csodával határos módon kutya baja ne legyen. És ott van egy kislány, aki nem akar szüleivel étterembe menni, mert "női" táskáját szülei leszólták. Apja hangszórójába bemondja, hogy éhes, és a ház lakói kötélpályán szállítják neki a finom vacsorát. És ott van Patrick, aki tolókocsiba szorult apját látja ez zokszó nélkül. "A gyerekek mindennek nekiütköznek, nekiütköznek az életnek, de kegyelem kíséri őket, és kemény fából faragták őket" - mondja a Truffaut-ot megszemélyesítő tanár, Jean-François Richet felesége róluk. És a film végén Richet hatalmas beszédet mond a gyermekeknek arról, milyen fontos lenne, ha a gyermekek választójogot kapnának... Francois Truffaut Zsebpénz című filmje a gyermekcentrikus gondolkodás egyik megkapó dokumentuma.
Mori professzor, egy római pszichiáter szoptatós dajkát vesz fel, mivel gyenge idegzetű felesége, Vittoria nem tud szoptatni. Maddalena, a dajka azonnal belopja magát az újszülött szívébe, és Mori professzor is egyre gyengédebb érzéseket táplál iránta, még írni is megtanítja. Közben Vittoria szenved, egyre nehezebben viseli, hogy kirekedt gyermeke legintimebb közelségéből, és egyre féltékenyebb Maddalenára. A dajka minden nap eltűnik egy rövid időre. Mori professzor meglesi, hová megy ilyenkor, és megdöbbenve látja, hogy Maddalena saját gyermekét látogatja meg, hogy megszoptassa őt is. Az orvos hirtelen felindulásában elküldi a dajkát, majd tettét megbánva kéri, maradjon még. A lány azonban végleg elbúcsúzik a kisdedtől, akire már nincsen megnyugtató hatással. Az alábbi jelenetben A dajka című film (Marco Bellocchio, 1999) végkifejletét látjuk.