A Century Hotel című kanadai film (David Weawer, 2001) egy hotel 720-as szobájából mutatja be a huszadik századot hét történeten keresztül. A történetek egy része egyfajta látszat-helyzettel indul, majd fokról fokra derül ki, hogy egészen másról van szó. A történetek másik része pedig meglepő fordulatokkal jut el meglepő végkifejlethez. Egy nászéjszakára érkező pár, a menyasszony ezen az éjszakáén veszíti el a szüzességét. Amikor a pár elalszik, tolvaj lopakodik be a lakosztályba. A menyasszony felriad, majd lövés dördül, és a nő meghal. A hotel portása szerint a tolvaj lőtte le, de a valóság egészen más. Egy Kínából esküvőre érkező menyasszony nehéz szívvel veszi fel a számára kijelölt menyasszonyi ruhát, mert legszívesebben a magával hozott kínai ruhát öltené fel. Végül elmarad az esküvő, és a menyasszony elégeti a fehér ruhát. Egy férfi a háborúból jött haza. Menyasszonya és a legjobb barátja meglátogatja őt. Már az esküvőt tervezik, de kiderül, hogy a két férfi egymásba szerelmes, és régóta készülnek arra, hogy egymáséi legyenek. A csalódott menyasszony kihívja a rendőrséget. Egy fiatal lány rengeteg égő gyertyával és egy üveg pezsgővel vár egy fiatal fiút. Mindketten szüzek. Azt gondolnánk, ilyen romantikus körülmények között szeretnék elveszíteni szüzességüket (ezt a jelenetet láthatjuk). De egészen másról van szó. Egy férfi prostituáltat hív a szobába. Annyira jól érzi magát a lánnyal, hogy megállapodik vele, minden évben itt találkoznak. Eljutnak odáig, hogy a lány már nem kér pénzt tőle, kapcsolatuk átalakul szerelemmé, de nem tudnak kilépni az egy éjszakás kaland bűvköréből. Egy középkorú férfit elhagyta a felesége. Azért jött a hotelbe, mert a legutolsó információi szerint az asszony ebben a hotelben szállt meg. Fenyegető telefonokat kap, egy táskányi dollárt keresnek nála. A hotel nyomozója, akiről később kiderül, hogy a feleség szeretője, készségesen felajánlja a segítségét. Valójában az a feladata, hogy a férfinál lévő könyvritkaságot megszerezze. Ez volt hát a huszadik század.
A sikeres színésznő, Marcelline negyven éves. Egy orosz darabot próbálnak, amelyben olyan családanyát alakít, aki beleszeret lánya nevelőtanárába. De nem érzi jól magát a szerepben, többször fel is lázad a próbák során. Egyik lázadását a meleg rendező úgy szereli le, hogy szeretkezik Marcelline-nel. Elmegy egy templomba, és kéri Szűz Máriát, ajándékozza meg egy nagy szerelemmel. Másnap is elmegy, és a tegnapi kívánságát módosítja; nem szerelemre, hanem gyermekre vágyik. Sóvárgása a gyermek után extrém helyzetekbe sodorja. Felkeresi a papot, és őt kéri meg, nemzzen neki gyermeket. A színházban az egyik próba során egy elhagyott csecsemőt talál, akit azonnal "birtokba vesz". Amikor a mellét nyújtja a csecsemőnek, kiderül, hogy a kislány a rendező asszistensének, Nathalie-nek a gyermeke. A Színésznők című filmnek (Valeria Bruni Tedeschi, 2007) ezt a jelenetét láthatjuk alább. Olasz anyjával is kommunikációs deficittel küszködik. Végül leveti magát egy párizsi hídról. Az életösztön és kiváló úszó képessége nem engedi, hogy véglegesen alámerüljön, erőteljes karcsapásokkal halad előre. De hová?