A szürreális filmeknek különös vonulata van a filmtörténetben Bunueltől Fellinin át A nagy szépség című Sorrentino-filmig. A nemrég bemutatott A nagy szépség című film mégsem Fellini-utánzat, inkább Fellini Édes élet című filmjének újraértelmezése a huszonegyedik században. Főhőse egy tehetséges író, Jep Gambardella, aki a nagy regény megírását követő negyven évben semmi maradandót nem alkotott, és jelenleg újságíróként, de a római elit egyik központi figurájaként "tengeti életét", partikra jár, harsányan megünnepelteti 65. születésnapját. Életét átgondolva a jelen és a múlt folyamatosan összekeveredik. Kiderül, hogy egy lány, aki elhagyta őt egészen fiatalon, egész életében belé volt szerelmes. Egyik legjobb barátja gyönyörű sztriptíztáncos, halálos betegségben szenvedő lányával kerül furcsa, szexnélküli, definiálhatatlan kapcsolatba, vele vonul éjszakáról éjszakára a római estélyekre. A nagy szépség az öregedés drámája; az élet elérhetetlen céljaival, megoldhatatlan problémáival való cinikus szembenézés vizuális kavalkádja. Jep Gambardella egy valamivel több, mint a környezetében élő,hasonló ívású emberek: mély öniróniára, reális önértékelésre képes, nem hazudik magának, tisztában van azzal, mit ér. Az alábbi jelenetben Jep fejében megelevenedik a múlt egy izgalmas pillanata, amikor több szépség is szurkolt az életéért, köztük az a bizonyos lány...