Tony Richardson A hosszútávfutó magányossága (1962) című filmje a terrorról, szabadságról és lázadásról üzen a nézőnek. Hőse az ifjú Colin, akit kamaszkora delén barátaival betörésen érnek, emiatt javítóintézetbe kerül. Felfigyelnek futótehetségére. Az igazgató lehetőséget ad neki, hogy napi edzésekkel fejlessze magát. Amikor először engedik ki az intézet falain kívülre, nemcsak a futástól, hanem a szabadságtól is megrészegedik (ezt a jelenetet láthatjuk alább). Időeredményei alapján benevezik egy versenyre, amelynek abszolút esélyese. Miközben fut, végigpörög az élete, nyomorban élő családja, első szerelme, az őt körülvevő felnőtt társadalom elvárásai. És ekkor újra mámoros állapotba kerül. De most nem a futás, illetve a szabadság mámora bódítja el. A cél előtt pár méterrel megáll, és annak ellenére, hogy mindenki biztatja, vegyen erőt magán és fusson be a célba, ő megvárja, míg beelőzik és legyőzik. Ekkor jelenik meg arcán egy önfeledt mosoly, a lázadás (a vereség) mámorának a mosolya.
dr. Gerevich József pszichiáter
