A szemfényvesztés művészetének egyik megnyilvánulása egy viszonylag új játékfilm, A némafilmes (2011). Szemfényvesztés abban az értelemben, hogy a film nézése közben teljesen a húszas évek világában érezzük magunkat. A film egy filmsztár tündökléséről, bukásáról és megmentéséről szól. A színész felett elszalad az idő, a hangosfilm korszakában kiszorul a mozivászonról, egyre kevesebb szerepet kap, egyre kevésbé keresik a barátságát, izolálódik. Inni kezd, elszegényedik, depresszióssá válik, öngyilkossági gondolatok foglalkoztatják. Sőt: öngyilkossági kísérletre készül. Ekkor indul be a "Papageno-effektus", vagyis a hős megmentésére irányuló erőfeszítések sora, amely jelen esetben egy melegszívű lány odafigyelésében, illetve aktív segítségnyújtásában, illetve egy hűséges, okos és bátor kutyus odaadó szeretetében és a gazdájáról való gondoskodásában nyilvánul meg. Végül sikerül a némafilmest megmenteni.