A Ken park című Larry Clark-film azokról a tizenévesekről szól, akik a felnőttek világától független kamasz létükben sajátos "önbeavatáson" mennek keresztül. "Ártatlanságuk" elvesztése súlyos traumákhoz kapcsolódik, egymásba csimpaszkodva próbálják ki a felnőtt-szerepeket, egyfajta "vak-vezet-világtalant" logika alapján. Tate az egyetlen közöttük, aki még kortársaival sem keresi a kapcsolatot. Egy kutyája van, de az állattal való viszonya ambivalens. Nagyszülei látják el, akik szeretik őt, de szeretetük nem jut el hozzá. Láthatóan mindenre és mindenkire dühös, és ennek éktelen hangot is ad. Az itt látható jelenetben a verbális erőszak tipikus esetét láthatjuk. Tate előbb a kutyájával, majd nagyanyjával bánik rendkívül brutális módon. Agressziója ebben a jelenetben még csak verbális, de később szörnyű kettős gyilkosságot visz végbe. A jelenet megmutatja nekünk, hogy a verbális és a fizikai agresszió között alig van átmenet; a szavakkal verő emberekből gyilkosok is lehetnek.
dr. Gerevich József pszichiáter
