Tükör által világosan...

Minden idők egyik legjobb filmjében, a Nagyításban van egy jelenet, amely látszólag mellékszála a film (kriminológiai) főáramának. Thomas, a fotós egy terembe téved, ahol egy beat-együttes koncertezik lelkes tizenévesekkel körülvéve. A lassan-lassan extázisba kerülő zenészek egyike a hangulat csúcspontján ledobja az elektromos gitárját a földre, és összetapossa, majd a tomboló-csápoló közönség felé hajítja annak darabjait. A fiatalok egymást taposva törik magukat, hogy megszerezzék a rendkívül értékes gitárdarabot, amely hogy hogy nem, de Thomas kezében landol. Thomas testi épségét veszélyeztetve fúrja ki magát a tömegből, majd eszeveszetten kimenekül a teremből a gitár nyakával. Ahogy kiér a szabad levegőre, mint értéktelen tárgyat elhajítja a gitárt. Egy járókelő felveszi, majd ő is elhajítja. A koncerttermen kívül a gitárdarab már semmit sem ér. A felnőtté válás e ragyogó filmjében Thomas megtanulja a leckét: minden viszonylagos. Ami neki halálosan fontos kérdés (hogy tudniillik ki ölte meg a pár perce még egy nővel enyelgő férfit, illetve ki tüntette el a hulláját a parkból), az mást nem érdekel, és bár tudja, hogy a teniszpályáról kirepülő teniszlabda a képzelet játéka, neki vissza kell dobnia a pályára ahhoz, hogy tagja legyen egy nagyobb közösségnek.

Ritka és különleges filmtörténeti és filmpszichológiai pillanat került lencsevégre egy film forgatása során. Az Édes kis püspökfalat elseggelős nótája (Sweet Sweetback’s Baadasssss Song) című film (1971) rendezője, Melvin Van Peebles saját 13 éves fiára, Marióra osztotta az ifjú Sweetback szerepét, aki egyik pillanatról a másikra kénytelen férfivá válni, miután a film elején egy idősebb prostituált elveszi a szüzességét. Mario felnőttként maga is rendező lett, és 2003-ban Baadasssss! címmel készített önéletrajzi filmet. Ebben elárulja, mekkora ára volt annak, hogy apja a bordélyházi jelenetben a serdülőkor kezdetén egy idősebb nővel hozta össze. Rendszerint a vetített filmek pszichológiai hatásairól esik szó. Jóval kevesebbet hallunk azokról a kulisszatitkokról, amikor a filmkészítés során keletkeznek sokszor feldolgozhatatlan traumák, különösen kiskorú szereplők esetén.

Ha A egyesül B-vel, és C egyesül D-vel, és ezek után érintkezésbe hozzuk a két párt, azt láthatjuk, hogy A D-re veti magát, C meg B-re. Ez a szerelmi négyszög Johann Wolfgang Goethe által kidolgozott elmélete, amelyet egy első virágzásán túl lévő, és tökéletes harmóniában élő pár, Carlotta és Eduardo a gyakorlatban is alkalmazott, amikor vidéki kastélyukba meghívták Edoardo barátját, Ottót, valamint  Carlotta fogadott lányát, Ottiliát. A képlet azonnal működésbe lépett: Edoardo halálosan beleszeretett Ottiliába és viszont, Ottó Carlottába és viszont. Edoardo, miközben Carlottával való szerelmeskedése közben Ottiliára gondolt, gyermekük fogant, a kis Ottó, akinek olyan vörös lett a haja, mint Ottóé, és olyan anyajegy volt az arcán, mint Ottiliáé (a szerelmi négyszög terméseként). Amikor Ottilia véletlenül vízbe ejti a csecsemőt, aki megfullad, az események még drámaibb fordulatot vesznek. Ottilia ezt követően nem vesz ételt és italt a szájához és szabályosan éhen hal. Halálának hírére Edoardónak megszakad a szíve. A vonzások és választások című film (Taviani testvérek,1996) szerint nincs tökéletes egyensúly egy párkapcsolatban, amelyet ne boríthatna fel bármikor egy szerelmi négyszög. Azt a jelenetet láthatjuk, amikor A és D, illetve C és B egymásra talál.