Dante Gabriel Rossetti Beata Beatrix című festménye elevenedik meg A fehér ruhás nő című film vásznán (Tim Fywell, 1998). Már a szenvedélyes bűnök című Ken Russell-filmnél láthattuk, hogy a képzőművészetnek milyen aktív funkciói lehetnek egyes filmekben, szemben másokkal, ahol a háttérből kikandikáló képek inkább rejtett üzenetet hordoznak. A festmény modellje Rossetti halott kedvese, akit egy évvel a halála után részben emlékezetből, részben korábbi vázlataiból elevenít fel. A festmény a festő tudattalan kísérlete arra, hogy halott kedvesét, Elizabeth Siddalt feltámassza. Míg ez a preraffaelita festő életében nem sikerült, addig A fehér ruhás nő című filmben igen. Marian és Laura féltestvérek. Édesapjuk halála után a lányok a gazdag és excentrikus nagybátyjuk öreg kastélyába költöznek. A nagybácsi felfogad egy festőt, Waltert, hogy rajzolni taníttassa unokahúgait, aki azonnal beleszeret Laurába. Érzelmei nem maradnak viszonzatlanok. A lánynak mégis vissza kell utasítania a festő közeledését, mert már menyasszony. Míg Walter egy megrendezett botrány ártatlan „elkövetőjeként” távozni kényszerül kedvese közeléből, Laura házassága balul üt ki. Kiderül, hogy férje csak a hozománya miatt vette feleségül, és specialista bevonásával a lány életére tör. Amikor Marian megpróbálja megmenteni sikertelenül, Laura leveti magát egy magas toronyból és szörnyethal. Ám később kiderül, hogy nem ő halt meg, hanem szerencsétlen sorsú fehérruhás féltestvére, akit Laura férje rontott meg még kamaszkora előtt, és aki ezt az eseményt nem tudván feldolgozni, állandóan elszökik az elmegyógyintézetből azzal a céllal, hogy fehér ruhában „kísértsen”. Marian és Walter végül kinyomozzák, hogy Laura él, egy elmegyógyintézetben van. Kiszabadítva innen, Laura tébolyultságából „visszatér”, spontán meggyógyul.
A párkapcsolatok típusai, képletei és anatómiája a játékfilmek örök témái közé tartoznak. Egyik kedvencem, a Lány a hídon például azt mutatja be, mitől jó egy kapcsolat. A Kezdők című Mike Mills-film egy heteroszexuális és egy homoerotikus kapcsolatot ellenpontoz. A dolog pikantériája éppen az, hogy a homoerotikus pár egyik tagja a heteroszexuális pár férfitagjának 75 éves édesapja, Hal, aki felesége halála után dönt úgy, hogy kamaszkora óta fennálló vonzódását az azonos neműekhez végre testi kapcsolattá váltja. Amilyen lazán, jókedvűen és pergősen alakul a meleg pár viszonya, annyira döcög a másik, Oliver és Anna kapcsolata. Igaz, hogy Olivernek menet közben fel kell dolgoznia apja halálát, illetve apja melegségét. Egyik sem könnyű. Mintha egy analitikus díványán feküdne, úgy gondolja át születésétől, sőt szülei születésétől az eseményeket és összefüggéseket. Nem véletlen, hogy azon a jelmezbálon, ahol Annával megismerkedik, Sigmund Freud pipás jelmezét ölti fel. Anna készségesen és érdeklődőn fekszik le a díványra, hogy doktor Freud kérdéseire írásban válaszoljon, gégegyulladása okán. Alább ezt a jelenetet láthatjuk, egy kis időjátékkal kiegészítve, amelyben - Oscar-díjat érő alakítással - a robusztus apa is megjelenik. Hogy pontosan miért olyan döcögős Oliver és Anna együttműködése, erről csak sejtéseink lehetnek. Anna színésznő, és megszokta a hotelszobák csendjét. Oliver pedig emlékképeiben talán egy kicsit túl sokat hívja elő édesanyját, utalva arra, hogy leválási probléma is nehezítheti Oliver önfeledt nászát. De a végére minden jóra fordul. Az önanalízis eredményesnek bizonyult. De ez még nem minden. A történet harmadik szála egy bájos kis rókavadász terrier, amelyet Oliver apjától örökölt, és amelyről kiderül, hogy szeparációs szorongásban szenved. Amúgy szurkol Olivernek, hogy tartóssá váljon Annával a kapcsolata. A kutyus végül révbe juttatja a szerelmeseket, és Anna laryngitise is meggyógyul.
A Franciaországban játszódó film főszereplője Marie, egy függetlenségre vágyó nő. Az Egyszerű eset Marie abortuszával kezdődik. A babát Serge-től várja, akibe már nem szerelmes. A terhesség segít véget vetnie ennek a kapcsolatnak. Marie figyelmének középpontjában ekkor barátnője férjének, Jérome-nak a problémája áll, akit a munkanélküliség veszélye fenyeget. Jérome-t rendkívül megviseli az elbocsátás, látszólag emiatt öngyilkosságot kísérel meg: részegen egy csomó nyugtatót szed be. A felesége, Gabrielle és Marie mentik meg az életét azzal, hogy időben megtalálják és meghánytatják. Marie célul tűzi ki Jérome megmentését. Georges-nál, a volt férjénél próbálja elérni, hogy ne rúgják ki. Marie jóindulata szembekerül Georges üzleti szemléletével. A találkozójukon ismét pattognak a szikrák közöttük. Megtudjuk, hogy Georges egy fiatal lánnyal él, és Marie is elmeséli, hogy szakított Serge-zsel. Hamarosan az ágyban kötnek ki. Az egy alkalomból viszony lesz, Marie érzelmei felélednek Georges iránt, Georges pedig úgy érzi, muszáj kilépnie a jelenlegi kapcsolatából, ő is vágyik Marie-ra. Az ágyban végre kibeszélik a múltat, ami a jövőre nézve biztatónak tűnik. Georges viselkedése Jérome elbocsátásával kapcsolatban azonban feldühíti Marie-t, és eltávolodnak egymástól. Folytatja a korábbi életét, sok szórakozással. Mivel Georges-val való esetleges kapcsolata bizonytalan, zavarja, hogy Serge szerelmes egy másik nőbe. Mintha maga sem tudná, mit akar. Jérome Marie minden igyekezete ellenére sikeres öngyilkosságot követ el, kiugrik egy bérház harmadik emeletéről. Felesége, Gabrielle, bár látszólag hamar túlteszi magát férje halálán, Marie nyakában mélyen és őszintén megsiratja férjét. Barátnőivel összepakolják a férj holmijait, és Gabrielle Marie-hez költözik. Kettejük beszélgetéséből kiderül, hogy a kezdetben szociológiai paradigmának tűnő öngyilkosság mögött valójában súlyos és mély depresszió húzódott meg. Marie a film végére újra terhes, és a kis jövevénynek most sincs több perspektívája, mint a korábbinak, mert Georges kilép a kapcsolatból. Az alábbi jelenet az öngyilkosság utólagos rekonstrukcióját mutatja be a két barátnő révén.