Egy harmincas éveiben járó regényíró, Antoine, akinek házassága megromlott, különös módon ismerkedik meg Sabine-nal, a lemezbolti eladóval. Egy telefonfülke előtt várakozva önkéntelenül is egy szakítás fültanúja lesz, melynek végén a telefonáló férfi elővesz egy fényképet és dirib-darabra tépi, majd ledobja a földre. Antoine felszedi a papírdarabokat, majd otthonában összerakja a mozaikokat, egy lány arcát. Tűvé teszi Párizst a lány után, végül megtalálja. Ő Sabine. Tombol közöttük a "kémia", Antoine azonban nem az a férfi, aki bármit is képes egyértelműen és zavartalanul végezni. Ambivalenciáját fia, Alphonse is erősíti, akit ki kell kísérnie a pályaudvarra, amikor éppen Sabine-nal vacsorázhatna. Itt véletlenül összefut az első szerelmével, Colette-tel, akiből sikeres ügyvéd lett. Épp most vette meg Antoine önéletrajzi könyvét. Antoine ahelyett, hogy rohanna Sabine-hoz, jegy nélkül felugrik a tenger felé tartó vonatra és meghívja Colette-t vacsorázni. Miközben a régi emlékekről beszélgetnek, Antoine elmeséli a készülő regényének témáját is. A regény azzal kezdődik, hogy egy férfi áll a telefonfülke előtt, és arra lesz figyelmes, hogy valaki szakít a szerelmével. Francois Truffaut A menekülő szerelem című filmjéből az alábbi jelenetben a végső tisztázó beszélgetést látjuk Antoine és Sabine között.
Julien Davenne újságíró, egy magazinnak nekrológokat ír. Egyébként háborús veterán, rengeteg halottja van. A legfontosabb halottja felesége, aki nemsokkal azután, hogy Julien hazatért a háborúból, meghalt. Azóta gyászolja őt a zöld szobában, ahol fényképeit, a róla szóló dokumentumokat őrzi. A zöld szoba egy házban van, ahol Julien egy idős házvezetőnővel és egy siketnéma fiúval él. Ám egyszer a zöld szoba felgyullad, alig lehet eloltani a tüzet. Ekkor fogan meg Julienben a gondolat, hogy kápolnát épít a halottai számára. Ebben partnerre is talál Cecilia Mandel-ban, egy fiatal lányban. Cecilia – Julien-nel szemben – az élőket fontosabbnak tartja a halottaknál. Szerelmes Julien-be, hat rá a férfi, de szomorúan kell megállapítania, hogy meg kell halnia ahhoz, hogy Julien számára fontos legyen. A kápolna elkészül, folyamatosan égnek benne a gyertyák. Ekkor írja meg Cecilia Juliennek, Julien főnöke tanácsára, hogy szereti. Julien annyira megdöbben a levéltől, hogy kizökken halálközeli hangulatából. Érzelmi rezonanciája azonban későn érkezik: a lány már azonosult a halott-kultuszt hirdető férfival. Így Julien számára nem marad más hátra, meg kell halnia, hogy Cecilia szerelmét kiérdemelje. A Henry James-novella alapján készült Francois Truffaut-film (Zöld szoba, 1978) – hasonlóan a többi filmjéhez – önéletrajzi ihletettségű: saját depresszív hangulata elevenedik meg. A Zöld szoba az egyetemes filmtörténet egyik legjelentősebb halál-filmje. Az alábbi jelenetből kiderül, hogy Julien megrendelt egy életnagyságú szobrot halott szerelméről. De a szoborral elégedetlen, a szobrásznak fel kell darabolnia. A gyásznak ez a megnyilvánulása tovább fokozza kétségbeesését.