Fölteszel magadnak egy kérdést. Olyan kérdést, amelyre választ vársz az életedben. Majd követed a labirintus ösvényeit, és talán megkapod a kérdésedre a választ. Az Öt történet az elmezavarról című amerikai film első történetének hőse, Lucy életének labirintusában fenyegető, parancsoló hangokkal találkozott, amelyek szorongást keltettek benne, és amelyek felborították fenekestül az életét. Az egyik hang például azt parancsolta neki, hogy ölje meg a húgát... Pszichiátriai osztályra került, ahol egyéni beszélgetéseken és csoportterápián megpróbálták elfogadtatni vele szenvedései betegségjellegét, a gyógyszeres kezelés fontosságát. Itt ismerkedik meg Bruce-szal, az öngyilkossági kísérleten átesett fiúval, aki a labirintus-metaforával és egy csókkal ajándékozza meg Lucy-t. Egy következő történetből derül ki, hogy Lucy a gyógyszerek és a pszichiáter segítségével tünetmentessé válik, elvégzi a jogi egyetemet és elkezdi ügyvédi tevékenységét. Miután kevés film mutatja be a pszichiátria kedvező arcát, Lucy sikertörténete a nézőnek a pszichiátriai kezelés hatékonyságára hívja fel a figyelmet.
A szürreális filmeknek különös vonulata van a filmtörténetben Bunueltől Fellinin át A nagy szépség című Sorrentino-filmig. A nemrég bemutatott A nagy szépség című film mégsem Fellini-utánzat, inkább Fellini Édes élet című filmjének újraértelmezése a huszonegyedik században. Főhőse egy tehetséges író, Jep Gambardella, aki a nagy regény megírását követő negyven évben semmi maradandót nem alkotott, és jelenleg újságíróként, de a római elit egyik központi figurájaként "tengeti életét", partikra jár, harsányan megünnepelteti 65. születésnapját. Életét átgondolva a jelen és a múlt folyamatosan összekeveredik. Kiderül, hogy egy lány, aki elhagyta őt egészen fiatalon, egész életében belé volt szerelmes. Egyik legjobb barátja gyönyörű sztriptíztáncos, halálos betegségben szenvedő lányával kerül furcsa, szexnélküli, definiálhatatlan kapcsolatba, vele vonul éjszakáról éjszakára a római estélyekre. A nagy szépség az öregedés drámája; az élet elérhetetlen céljaival, megoldhatatlan problémáival való cinikus szembenézés vizuális kavalkádja. Jep Gambardella egy valamivel több, mint a környezetében élő,hasonló ívású emberek: mély öniróniára, reális önértékelésre képes, nem hazudik magának, tisztában van azzal, mit ér. Az alábbi jelenetben Jep fejében megelevenedik a múlt egy izgalmas pillanata, amikor több szépség is szurkolt az életéért, köztük az a bizonyos lány...
A Mekong folyón Saigon felé tartó kompon egy elegáns kínai férfi felfigyel egy fiatal európai lányra. A lánynak nem mindennapi a megjelenése, agyonmosott selyemruhát és férfikalapot hord. A korlátnak támaszkodik, megszűnik körülötte a külvilág. A férfi hozzálép és megszólítja. Beszélgetni kezdenek. A férfi felajánlja neki, hogy luxusautóján beviszi a városba. A lány elfogadja a felajánlást. A sofőr beindítja a motort. A kínai férfi és az európai lány a sofőr mögött ül szótlanul. Majd a férfi keze megmozdul, és hamarosan hozzáér a lány kezéhez. Így kezdődik egy felfokozott és szenvedélyes testi kapcsolat két ember között, akik soha nem mondják ki, valójában mi is van közöttük. A férfi végül elbúcsúzik a lánytól, mert kínai szokás szerint hozzáadják valakihez, akit nem is ismer. A lány hazautazik Franciaországba. Híres íróként megírja első, igazi szerelmének a történetét A szerető címmel, s ily módon vallja meg a férfinak, hogy mennyire szerette - s szereti még most is. A férfi is jár Párizsban a feleségével. Felhívja telefonon a lányt, hogy megvallja, ő sem tudta elfelejteni. Az asszony felveszi a kagylót, de nem szólnak bele a telefonba. A szerető (Jean-Jacques Annaud, 1992) című francia-vietnami filmnek azt a jelenetét látjuk, amikor a kezek az autó hátsó ülésén találkoznak.
A narcisztikus krízis tankönyvi esete jelenik meg a filmvásznon A szerető című orosz filmben (Valerij Todorovszkij, 2002). Egy idősödő egyetemi oktató viszonylag fiatal felesége, Léna, hirtelen, egyik pillanatról a másikra összeesik és meghal. Közvetlen környezete, férjével és fiával az élen, értetlenül áll az asszony halála előtt. A fiú – látván apja zavarodottságát – a nagymamához költözik. Nehezen feldolgozható gyásza közepette az apa egy levelet talál, amelyet felesége írt szeretőjének. Ettől a pillanattól veszi kezdetét az a szörnyű lelki vesszőfutás, amely túlélhetetlen narcisztikus krízisbe torkollik. A férj nyomozni kezd; kiderül, hogy a rokonok és a barátnők tudtak a viszonyról, amely gyakorlatilag esküvőjük óta tartott. Előkerül a szerető is, akitől újabb részletek derülnek ki, többek között annak lehetősége is, hogy a fiú nem is az ő fia. Fia elvesztésének lehetősége összeroppantja az amúgy is súlyos alkoholproblémákkal küzdő férfit. Az alábbi jelenetben Léna legjobb barátnőjének vallatására kerül sor.
Az argentin katonai diktatúra során elszenvedett traumatikus ártalmak filmbeli feldolgozása során néhány értékes alkotás született, köztük a Nővérek (Julia Solomonoff, 2005). Két lánytestvér kapcsolatáról szól, pontosabban újratalálkozásáról az argentin katonai diktatúrát követően. Az idősebb, Natalia boldog házasságban él férjével és fiával Texasban. Elena Spanyolországban él újságíróként, egyedül. Elena felhasználja nővérénél tett látogatását arra, hogy megtudja, hogyan halt meg szerelme a diktatúra alatt. Nyomozásához felhasználja apjuk kéziratban hátrahagyott regényét is. A szálak a nővéréhez vezetnek. A két testvér a nő két arca. Natalia feladja karrierjét a házasság, a család miatt. Elena a diktatúra alatt is életét veszélyeztetve harcol az elnyomás ellen. A két világkép a filmben találkozik, és feszültségeket generál, amelyek a film végén, az itt bemutatott jelenetben „sülnek ki”.
Két lány, közös anyával, rettegésben töltenek néhány napot, mert vadásznak az életükre. Szveta az idősebb, 13 éves. Nem lehet pontosan tudni, ki az apja. Féltestvérét, Dinát nem szereti. Feltételezhetően elsősorban azért, mert Dina tudja, ki az apja, ismeri és szereti is őt. Igaz, hogy bűnöző, és a film kezdetén szabadul a börtönből. Vesztére, mert azonnal a nyakán van az alvilág. Egy millió dollárt keresnek nála. Miután nincs meg a pénz, Alik, az apa tudja, hogy lánya veszélybe került. Egy valakire lehet Dinát bízni, Szvetára. De Szveta ki nem állhatja a húgát, és Dina is így van a nővérével. Most mégis kénytelenek összezárva lenni, ki tudja, meddig. A lányokból a halálközelség a legjobbat hozza ki. Odafigyelnek egymásra, segítik egymást, gondoskodnak egymásról. Hol az egyik lány találja fel magát, hol a másik. Szveta például jól bánik a fegyverrel (Csecsenföldre készül az oroszok oldalán harcolni), és végsőkig képes az életéért küzdeni, különösen, ha felelős még a húgáért is. Dina pedig énekel és hegedül. És mindkét lány odavan a hastáncért. Arról álmodoznak, hogy pódiumon hastáncot lejtenek indiai zenére. A sors számtalan nehéz helyzetbe sodorja őket, míg végül Alik megmenti őket. A testvérek immár végérvényesen összetartoznak. A Nővérek című orosz film (Szergej Bodrov, 2001) alábbi jelenetében Dina énekléssel kalapoz össze pénzt, hogy csillapítsa éhségüket.
Hallam Foe Hamlet dán királyfi egyik mai leszármazottja. Itt azonban nem az apa, hanem az anya mostoha. És Hallam, a dán királyfi mintájára, meg van arról győződve, hogy édesanyja nem öngyilkos lett, hanem mostohaanyja ölte meg. Halálos adag nyugtatót adott be neki, majd csónakba tette, miközben léket vágott a csónakon. Gyűlöli mostohaanyját és kívánja egyszerre. Leselkedése utána egyszerre vágyódás és adatgyűjtés az érzéki nő iránt és ellen. Amikor a mostohaanyja elolvassa Hallam naplóját, már tudja, mit kell tennie. Ki kell elégítenie Hallam vágyait, majd – ahogy Hamletet annak idején – őt is el kell távolítani otthonról. Amikor Hallam Edinburgh-ba kerül, azonnal beleszeret egy nőbe, aki anyjára emlékezteti. Kate Breck, egy szálloda személyzetise, segít Hallam-nek azzal, hogy előbb mosogatónak, majd hordárnak felveszi a szállodába. Hallam nem tud arról a szokásáról lemondani, hogy leselkedjen mindenki után, aki az anyjával összefüggésbe hozható, így Kate után is nyomoz, leselkedik,magánéletét, egy nős munkatársával való kapcsolatát is kilesi. Közben a lány – részegen – viszonyt létesít a 17 éves fiúval, akiről hamar kiderül a számára, hogy miért vonzódik a lányhoz. Hallam szörnynek maszkírozva magát megpróbálja mostohaanyját vízbe ölni, de az utolsó pillanatban meggondolja magát és kimenti a nőt. A gyilkossági kísérletnek katartikus hatása van Hallam-re, aki feszültségeitől megszabadulván felnőtté válik.
A filmművészetben gyakoriak az életrajzi filmek, köztük a festők életéről szóló mozik. Néhány emlékezetes festő-film: Klimt, Edvard Munch, Túlélni Picasso-t, Montparnasse 19 (Modiglianiról), A nap szerelmese és a Vincent és Theo (van Goghról). A graffiti királya is ebbe a sorba illeszkedik. Hőse Jean-Michel Basquiat (1960-1987), három nyelven folyékonyan beszélő fekete festő és muzsikus őstehetség, aki graffitis múlttal és egészen új stílussal robbant be New York művészvilágába 1982-ben, 22 évesen. „Szuggesztív dichotómia” jellemzi művészetét (szegénység és gazdagság, integráxió-szegregáció, belső és külső tapasztalatok). Biszexuális volt, és heroinnal élt. Erős kapcsolat fűzte Andy Warhol-hoz, akinek halála után Basquiat elveszettnek érezte magát a világban. Végül heroin-túladagolásban halt meg 27 évesen. A graffiti királya (Basquiat) című film (Julian Schnabel, 1996) amelyben olyan kiválóságok lépnek fel, mint Denis Hopper, David Bowie vagy Benicio Del Toro, felöleli Basquiat életét 1978-tól Warhol haláláig, homályban hagyva Warhollal való homoszexuális viszonyát. A film – bár igyekszik a fontosabb életrajzi adatokat (szülei válását, anyja elmegyógyintézeti életét, stb.) hűen bemutatni, valójában az izgalmas és drámai élet felszínén turkál. A festmények és a színészek teszik mégis emlékezetessé ezt az alkotást.Legfőbb érdeme maga a téma. Basquiat halhatatlan alakjának állított emléket.