Tükör által világosan...

Jane Austin: Tartózkodó érzelem (Persuasion) című regénye filmváltozatának (Adrian Shergold, 2007) középpontjában egy fiatal nő, Anne Elliot áll, aki hagyja magát lebeszélni és rábeszélni; hagyja magát meggyőzni és elbizonytalanítani hozzátartozói, barátai, keresztanyja által. Már jegyben jár egy fiatalemberrel, Frederick Wentworth-tal, amikor Wentworth alacsony származása miatt keresztanyjának sikerül őt lebeszélnie a házasságról. Később, huszonhét évesen sem felejti el a már kapitánnyá és gazdag emberré vált férfit.Anne fő ismertető jegye, hogy nem beszél soha senkinek az érzelmeiről, még magának sem. Látszólag szurkol unokahúgainak, hogy Wentworth kapitány kedvet kapjon valamelyikükhöz. Valójában folyamatosan szorong azért, hogy Wentworth visszatérjen az életébe és elvegye feleségül. Többszörös és kölcsönös félreértések sorozata után (lásd Büszkeség és balítélet) végre megbizonyosodik arról, hogy szerelmük révbe érhet. És ekkor futni kezd. A női lélek érzékeny rezdüléseinek pontos, de néha bosszantó látleletét láthatjuk a filmvásznon.

A Wilbur öngyilkos akar lenni (Lone Scherfig, 2002) című film főhőse korán elveszíti anyját, ráadásul akaratlanul is hozzájárul annak halálához. Folyamatos bűntudat kísérti, ezért monomániásan törekszik arra, hogy megölje magát. Minden módszert kipróbál (gáz, érfelvágás kádban, akasztás, vízbe fúlás), de mindig valaki megmenti, főleg végtelenül emberséges bátyja, Harbour. Apjuk halála után rájuk marad egyetlen örökségük, az antikvárium. Az egyik öngyilkossági kísérlet után Wilbur egy kórház pszichiátriai osztályára kerül, ahol az öngyilkossági kísérleten átesettek részére szervezett csoportpszichoterápiában részesítik. A kórházból késései miatt eltávolított Alice, aki egyedül neveli kislányát, úgy jut pénzhez, hogy a kórházban talált könyveket eladja Harbour és Wilbur antikváriumának. Megjelenése a fivérek életében robbanásszerű változásokat indít el: Halbour feleségül veszi, Wilbur pedig a szeretője lesz, és öngyilkossági késztetései csökkennek. Még odáig is eljut, hogy kiment egy magát vízbe ölni akaró nőt (ezt a jelenetet mutatjuk be). Ezzel párhuzamosan Halbour megtudja egy rosszulléte kapcsán, hogy májrákja van, és sürgős kezelésre szorul. Ezt azonban eltitkolja családja elől, akik véletlenül, egy Wilburral flörtölő kórházi nővértől tudják meg az igazságot. Végül Halbour, aki öccse életét többször is megmentette, öli meg magát a halál közelében, sok nyugtatóval. Wilbur pedig, az ödipális háromszög egyik, az apát jelképező tagjának halála után, „anyját” megkapva-visszakapva már nem akar meghalni.

Dante Gabriel Rossetti Beata Beatrix című festménye elevenedik meg A fehér ruhás nő című film vásznán (Tim Fywell, 1998). Már a szenvedélyes bűnök című Ken Russell-filmnél láthattuk, hogy a képzőművészetnek milyen aktív funkciói lehetnek egyes filmekben, szemben másokkal, ahol a háttérből kikandikáló képek inkább rejtett üzenetet hordoznak. A festmény modellje Rossetti halott kedvese, akit egy évvel a halála után részben emlékezetből, részben korábbi vázlataiból elevenít fel. A festmény a festő tudattalan kísérlete arra, hogy halott kedvesét, Elizabeth Siddalt feltámassza. Míg ez a preraffaelita festő életében nem sikerült, addig A fehér ruhás nő című filmben igen. Marian és Laura féltestvérek. Édesapjuk halála után a lányok a gazdag és excentrikus nagybátyjuk öreg kastélyába költöznek. A nagybácsi felfogad egy festőt, Waltert, hogy rajzolni taníttassa unokahúgait, aki azonnal beleszeret Laurába. Érzelmei nem maradnak viszonzatlanok. A lánynak mégis vissza kell utasítania a festő közeledését, mert már menyasszony. Míg Walter egy megrendezett botrány ártatlan „elkövetőjeként” távozni kényszerül kedvese közeléből, Laura házassága balul üt ki. Kiderül, hogy férje csak a hozománya miatt vette feleségül, és specialista bevonásával a lány életére tör. Amikor Marian megpróbálja megmenteni sikertelenül, Laura leveti magát egy magas toronyból és szörnyethal.  Ám később kiderül, hogy nem ő halt meg, hanem szerencsétlen sorsú fehérruhás féltestvére, akit Laura férje rontott meg még kamaszkora előtt, és aki ezt az eseményt nem tudván feldolgozni, állandóan elszökik az elmegyógyintézetből azzal a céllal, hogy fehér ruhában „kísértsen”. Marian és Walter végül kinyomozzák, hogy Laura él, egy elmegyógyintézetben van. Kiszabadítva innen, Laura tébolyultságából „visszatér”, spontán meggyógyul.

A párkapcsolatok típusai, képletei és anatómiája a játékfilmek örök témái közé tartoznak. Egyik kedvencem, a Lány a hídon például azt mutatja be, mitől jó egy kapcsolat. A Kezdők című Mike Mills-film egy heteroszexuális és egy homoerotikus kapcsolatot ellenpontoz. A dolog pikantériája éppen az, hogy a homoerotikus pár egyik tagja a heteroszexuális pár férfitagjának 75 éves édesapja, Hal, aki felesége halála után dönt úgy, hogy kamaszkora óta fennálló vonzódását az azonos neműekhez végre testi kapcsolattá váltja. Amilyen lazán, jókedvűen és pergősen alakul a meleg pár viszonya, annyira döcög a másik, Oliver és Anna kapcsolata. Igaz, hogy Olivernek menet közben fel kell dolgoznia apja halálát, illetve apja melegségét. Egyik sem könnyű. Mintha egy analitikus díványán feküdne, úgy gondolja át születésétől, sőt szülei születésétől az eseményeket és összefüggéseket. Nem véletlen, hogy azon a jelmezbálon, ahol Annával megismerkedik, Sigmund Freud pipás jelmezét ölti fel. Anna készségesen és érdeklődőn fekszik le a díványra, hogy doktor Freud kérdéseire írásban válaszoljon, gégegyulladása okán. Alább ezt a jelenetet láthatjuk, egy kis időjátékkal kiegészítve, amelyben - Oscar-díjat érő alakítással - a robusztus apa is megjelenik. Hogy pontosan miért olyan döcögős Oliver és Anna együttműködése, erről csak sejtéseink lehetnek. Anna színésznő, és megszokta a hotelszobák csendjét. Oliver pedig emlékképeiben talán egy kicsit túl sokat hívja elő édesanyját, utalva arra, hogy leválási probléma is nehezítheti Oliver önfeledt nászát. De a végére minden jóra fordul. Az önanalízis eredményesnek bizonyult. De ez még nem minden. A történet harmadik szála egy bájos kis rókavadász terrier, amelyet Oliver apjától örökölt, és amelyről kiderül, hogy szeparációs szorongásban szenved. Amúgy szurkol Olivernek, hogy tartóssá váljon Annával a kapcsolata. A kutyus végül révbe juttatja a szerelmeseket, és Anna laryngitise is meggyógyul.

A Franciaországban játszódó film főszereplője Marie, egy függetlenségre vágyó nő. Az Egyszerű eset Marie abortuszával kezdődik. A babát Serge-től várja, akibe már nem szerelmes. A terhesség segít véget vetnie ennek a kapcsolatnak. Marie figyelmének középpontjában ekkor barátnője férjének, Jérome-nak a problémája áll, akit a munkanélküliség veszélye fenyeget. Jérome-t rendkívül megviseli az elbocsátás, látszólag emiatt öngyilkosságot kísérel meg: részegen egy csomó nyugtatót szed be. A felesége, Gabrielle és Marie mentik meg az életét azzal, hogy időben megtalálják és meghánytatják. Marie célul tűzi ki Jérome megmentését. Georges-nál, a volt férjénél próbálja elérni, hogy ne rúgják ki. Marie jóindulata szembekerül Georges üzleti szemléletével.  A találkozójukon ismét pattognak a szikrák közöttük. Megtudjuk, hogy Georges egy fiatal lánnyal él, és Marie is elmeséli, hogy szakított Serge-zsel. Hamarosan az ágyban kötnek ki. Az egy alkalomból viszony lesz, Marie érzelmei felélednek Georges iránt, Georges pedig úgy érzi, muszáj kilépnie a jelenlegi kapcsolatából, ő is vágyik Marie-ra. Az ágyban végre kibeszélik a múltat, ami a jövőre nézve biztatónak tűnik. Georges viselkedése Jérome elbocsátásával kapcsolatban azonban feldühíti Marie-t, és eltávolodnak egymástól. Folytatja a korábbi életét, sok szórakozással. Mivel Georges-val való esetleges kapcsolata bizonytalan, zavarja, hogy Serge szerelmes egy másik nőbe. Mintha maga sem tudná, mit akar. Jérome Marie minden igyekezete ellenére sikeres öngyilkosságot követ el, kiugrik egy bérház harmadik emeletéről. Felesége, Gabrielle, bár látszólag hamar túlteszi magát férje halálán, Marie nyakában mélyen és őszintén megsiratja férjét. Barátnőivel összepakolják a férj holmijait, és Gabrielle Marie-hez költözik. Kettejük beszélgetéséből kiderül, hogy a kezdetben szociológiai paradigmának tűnő öngyilkosság mögött valójában súlyos és mély depresszió húzódott meg. Marie a film végére újra terhes, és a kis jövevénynek most sincs több perspektívája, mint a korábbinak, mert Georges kilép a kapcsolatból. Az alábbi jelenet az öngyilkosság utólagos rekonstrukcióját mutatja be a két barátnő révén.

Louise pincérnőként dolgozik egy bárban. Talpraesett, önálló, tele szabadságvággyal, de ugyanakkor a kötődés vágyával is. Thelma pedig besavanyodott, elnyomott háziasszony, akit férje kihasznál, megaláz, saját egójának fényezésére használ, megfélemlít. Nőként nem tud kiteljesedni a férje mellett, szeretetre, szenvedélyre vágyik.  Louise kap egy kiváló lehetőséget: főnökének hétvégi házát megkapják néhány napra, mielőtt eladják. Ráveszi Thelmát, hogy töltsék együtt a hétvégét, utazzanak el, töltődjenek fel, legyen részük valamilyen vagány élményben. Egy országút melletti csehóban azonban szörnyű dráma történik: a kacér Thelmára lecsap egy helyi szépfiú, erőszakoskodik vele, mire Louise, hogy védje barátnőjét, lelövi a férfit.Ekkor kezdetét veszi a nők ámokfutása, amely lavinaszerűen égeti fel a múltjukat, újabb bűntényeket követnek el, például Thelma kirabol egy szupermarketet, egyre inkább elszakadnak a valóságtól, hagyják, hogy egy csavargó kirabolja őket, nem veszik észre, hogy az őket üldöző rendőrök vezetője nekik szurkol. Amikor a rendőrök beérik őket, ahelyett, hogy megadnák magukat, autójukkal egy szakadékba hajtanak. A Thelma és Louise című filmnek most azt a jelenetét látjuk, amikor a laza hétvégi kaland szörnyű ámokfutásba torkollik.

A Szamothrakéi Niké egy ókori görög márványszobor. Egy győztes tengeri csata emlékére emelték Szamothraké szigetén, az i.e. 2 század elején, a hellenisztikus rodoszi iskola egyik remekműve. A 2,45 méter magas szobor a győzelem istennőjét, Nikét ábrázolja, amint egy hajóorra száll alá. A test ferde tengelye, a hatalmas, vitorla módra dagadó öltözete igen jól érzékelteti a repülést. A művész arra törekedett, hogy kifejezze a nehézkedés, a súrlódás jelenségét, és azt, hogyan befolyásolja ezek hatását a változó irányú és erősségű szél. 1863-ban találták meg Szamothrakén. 1934-ben és 2013-ban foglalkoztak a felújítással. Napjainkban a párizsi Louvre egyik fő látványossága. Amikor a Titanic című tömegfilm készült, a rendezőnek, James Cameronnak ez a szobor lebeghetett a szeme előtt, amikor ezt a légiesen finom képsort készítette a film szerelmespárjáról, Jackről és Rose-ról. Ez a képsor is mutatja, hogy a moziban megjelenő képzőművészetnek a lehetőségei határtalanok. Hasonló példát már ebben a blogban bejegyeztem: Peter Greenaway A szakács, a tolvaj, a felesége és a szeretője című filmjében a menekülési jelenet Masacchio Kiűzetés a Paradicsomból című képét rekonstruálja.

A film a múlt század hatvanas éveiben játszódik Los Angelesben. George Falconer, az ötvenkét éves angol férfi, homoszexuális irodalomtanár nyolc hónappal ezelőtt autóbalesetben elveszítette partnerét, Jimet, akivel tizenhat évig éltek együtt. Egyfajta poszttraumás stressz-betegségként kísérti a múlt, Jim vérbefagyott testét látja a hóban egy halott kutyával, majd végigperegnek szemei előtt kapcsolatuk történetének emlékezetes képei. 1962. november 30-án George magához vesz egy revolvert. Mint tudjuk, színházban és moziban a puskáknak és revolvereknek az a dolga, hogy elsüljenek. Feszülten várja a néző, elsül-e a fegyver. Számíthatunk azonban néhány fontos emberre, akik – Papageno-effektusként - megpróbálják George-t jobb belátásra bírni. Ott van például Charlotte, aki mindmáig kitart George mellett annak ellenére, hogy a férfi Jimbe lett szerelmes. Aztán egy lelkes tanítvány, Kenny, aki még tanára lakcímét is megszerzi, hogy besétáljon a magánéletébe. Egy önfeledt éjszakai tengeri fürdőzés után George és Kenny között vibrál a homoerotikus feszültség (a pisztoly örökre elfelejtve), amikor a tanítványával nyugovóra térő George a szívéhez kap és meghal. Az Egy egyedülálló férfi című amerikai filmből most azt a jelenetet láthatjuk, amikor George és Jim megismerkedik egymással.

2000-ben két játékfilm is készült Sade márkiról, az egyik az USÁ-ban (Philip Kaufman rendezésében), a másik Franciaországban (a rendező Benoit Jacquot). Érdemes a két filmet egy napon megnézni (bár mindkettőhöz, főleg az amerikai változathoz kötélidegzet szükségeltetik). A francia változat az idősödő márki és egy fiatal szűz lány, Sensible, különös plátói viszonyáról szól, tele erotikus feszültséggel. Sade márki a film cselekményének idején szigorú házi őrizetben él sorstársaival egy börtönnek is beillő kastélyban, a Párizs közeli Picpusban, a volt kolostorban. A férfi eltökélt szándéka, hogy a fiatal lányt beavatja az erotika világába, és ehhez egy egyszerű falusi fiút használ fel eszközül, aki a márki instrukciói alapján - az ő tevőleges közreműködésével - elveszi Sensible szüzességét. A lány úgy követi a márki előírásait, mintha Marionette-figura lenne. Tökéletes az összhang a három ember között. Az idősebb férfi, fiatal nő (inceszt) kettőse a filmművészet egyik visszatérő témája (gondoljunk csak Bunuel filmjeire vagy a Lolitára). A Sade márki (Sade) című film - szemben a Viridianával, Tristánával és A vágy titokzatos tárgyával - nem követi hosszabb távon e furcsa pár életének fordulatait, megelégszik annak a pillanatnak a "mélyfúrásszerű" bemutatásával, amikor a lány még a tapasztalt és magas intellektusú férfi bűvöletében bármit képes elkövetni, még szüzessége elvesztését is egy vadidegen ember által.

Egy gyermekparalízisben szenvedő lány, Karen O'Connor a csodával határos módon meggyógyul, újra járni tud. Gyógyulásához két komikus színész, Lanny Morris és Vince Collins adománya segítette hozzá, ezért az egyik televíziós showműsorukban ország-világ előtt köszönetet mond nekik. Lanny magához öleli a lányt, aki észreveszi, hogy a színész mennyire elérzékenyült, potyognak a könnyei. De Karen csak jóval később tudja meg, hogy Lanny könnyei nem neki szóltak, hanem egy barátság végét siratták. Komikustársával, Vince-vel való barátsága végét. A történet harmadik szála is végzetesen keresztezi az előző két szálat: egy egyetemista lány, Maureen O'Flaherty, aki mellesleg rajong a két komikusért, a nyári szünetben munkát vállal egy szállodában. Éppen ott, ahol Lanny és Vince megszállt. Felhívják a lányt egy kis pezsgős-kábítószeres szórakozásra. Maureen reggel már nem ébreszthető. Mi történt éjjel? Ki ölte meg az egyetemista lányt? Miért szakadt meg a két komikus barátsága? Ezek a kérdések foglalkoztatják Karen O’Connort tizenöt év múlva, amikor riportkönyvet ír Vince Collins-ról.  Közben véletlenül megismerkedik Lanny-vel, és egy éjszakás szeretője lesz. Az igazság fogságában című film (Atom Egoyan, 2005) végére minden kiderül. Az is, miért lett öngyilkos Vince Collins a könyv írása közben egy szálloda fürdőszobájának kádjában, pezsgőspohárral a kezében. Az alábbi jelenetben Vince erőszakkal is megvédi a barátját egy munka közben zsidó származását ért nemtelen támadással szemben: "Tőlem szidhatod a zsidókat napestig, de a társamat hagyd ki belőle."